Brassói tábor
2021. július 25-30.
,,Az Isten az első napon megteremté Erdélyt,
Körülnézett, s látván, hogy az milyen szép és jó,
kedvet kapott hozzá, s megteremtette melléje a világot is…'' (Háromszéki népmese)
Este fél hét volt, amikor megérkeztem a Keleti pályaudvarra. A kísérőtanárok és az osztálytársaim már ott vártak. Izgalmas estének néztünk elébe, mivel még egyikünk sem utazott éjszakai vonattal, hálókocsikban. Két és fél óra alatt érkeztünk meg Lőkösházára, a határhoz, ahol a rendőrök mindenkit igazoltattak. Ezután folytattuk utunkat Aradra, ahol a román hatóságok végeztek ellenőrzést. Mindent rendben találtak, végre álomra hajthattuk a fejünket, ugyanis az útnak több, mint a fele még hátra volt. Korábban megfogadtam, hogy gyönyörködni fogok az erdélyi tájban a vonatúton, de egyrészt nem lett volna szerencsés kialvatlanul érkezni, másrészt fáradt is voltam, így nyugovóra tértünk.
Hétfő reggel nyolc óra tájban gördült be a vonat a brassói vasútállomásra. Az első dolog, amit megpillanthattunk, az a hollywoodihoz hasonló nagyméretű BRASOV felirat volt a Cenk oldalán. (A Cenk egy 960 méter magas, meredek hegy a város határában.) Első megállónk a helyi magyar iskola, az Áprily Lajos Főgimnázium volt, ahol erdélyi néptáncokat tanulhattunk a diákoktól, és megnézhettük a híres Búzavirág Néptánc Együttes egyik előadását.
Videók: videó-néptánc1.mp4 videó-néptánc2.mp4
Kedden megtekintettük a Barcasági Múzeumot, az iskola szomszédságában található Katakombát, ami ma már modern művészeti kiállításnak ad helyet, majd délután ismerkedős programokon vettünk részt a Nebulónia, az Áprily Lajos Főgimnázium diákönkormányzatának szervezésében. A brassói diákokkal vegyes csapatokban jártuk körbe a várost, vicces és elgondolkodtató feladatokat kellett megoldanunk.
A városközpontban egy gyönyörű, hangulatos park található, szökőkutakkal, páratlan szépségű virágágyásokkal és sakktáblákkal, ahol a helyi közösség tagjai játszanak délutánonként. A csapatommal vissza az iskolába már busszal mentünk, mert mindenki elfáradt a nap végére. A helyi tömegközlekedés fantasztikus, új, elektromos buszok szállítják az utasokat a rendezett buszmegállók között.
Szerdán korán indultunk a szállásról, mert sok mindent meg szerettek volna mutatni nekünk az áprilysok. Az iskola saját autóbuszával mentünk Székelyudvarhelyre, megálltunk az Emlékezés Parkja szoboregyüttesnél, ahol Erdély hőseinek mellszobrai találhatók, például II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Wesselényi Miklós, Hunyadi János, Csaba királyfi. Innen Székelyfürdőre mentünk, megkóstoltuk a borvizet (nem, ennek semmi köze sincs a borhoz), utána Orbán Balázs író szobránál, ellátogattunk a Mini Erdély Parkba. Ebéd után Farkaslaka következett, ahol Tamási Áron szülőházába mehettünk be, ami ma múzeumként működik. Az ott dolgozó hölgy szívbemarkoló történeteket mesélt az íróról, és egy lenyűgöző ténnyel zárta az előadását; kiderült, hogy ő Tamási Áron húgának a leszármazottja, és az emlékház üzemeltetése a családjukban öröklődő nemes feladat. Ez volt a végállomása az aznapi programsorozatnak, így hazaindultunk.
Csütörtökön Eresztevényen kezdtük a kirándulást, ahol megemlékeztünk a székely származású Gábor Áronról, aki az 1848–49-es szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje volt. Ezt követte Csernáton, a Haszmann Pál Néprajzi Múzeum, ahol tizenkilencedik századi fegyvereket, ruhákat, és írógépeket tekintettünk meg. A múzeum udvarán régi parasztházak voltak berendezve, valamint különböző gőzgépek, amit a mezőgazdaságban használtak évszázadokkal ezelőtt.
Következő megállónk Kézdivásárhely volt. A város híres az úgynevezett udvarhelyeiről, az udvarteres városszerkezetről, ami a mai napig fennmaradt. Ezek úgy alakultak ki, hogy a főtéren álló házak hátsó telkeit fokozatosan beépítették, és a telek végét lezárták. Az egyik ilyen udvarban található a Céhtörténeti Múzeum is, amit szintén megtekintettünk.
A csütörtöki program utolsó látványossága a Szent Anna-tó volt. Elképesztően gyönyörű volt. Már a buszon voltunk, amikor találkoztunk egy magányosan kóborló medvével is.
A csütörtöki program utolsó látványossága a Szent Anna-tó volt. Elképesztően gyönyörű volt. Már a buszon voltunk, amikor találkoztunk egy magányosan kóborló medvével is.
Pénteken szabadon választhattunk programot, így a híres törcsvári várba mentünk, a Drakula-vár néven is emlegetett kastélyba. Rengeteg élménnyel és sok új barátsággal gazdagodva szálltunk fel este a vonatra, amivel szombat reggelre értünk haza.
Szeretnék az osztálytársaim nevében is mégegyszer köszönetet mondani a pályázatot véghezvivő tanárainknak, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre, és az Áprily Lajos Főgimnázium tanárainak és tanulóinak, akik felejthetetlen programokat szerveztek nekünk!
Koór Ferenc (11.A)