WEIXELBAUM LAURA
SMILE - Továbbképzés Stockholm
2019. augusztus 4-10.
(Az oldal szerkesztés alatt.)
A svédországi Stockholmban tartott SMILE tanfolyamunknak négy tanára volt. Először az én csoportommal legtöbbet foglalkozó David Powell, aki Liverpoolban gyerekeskedett, de tinédzserként költözött Stockholmba a családjával. Ő maga múzeumpedagógus és történelem tanár. Az ottani svéd kultúráról hatalmas ismerete van, de előadásaiból megtudhattuk, hogy a világ mind az öt kontinensében járt már és sorra látogatta a múzeumokat. Tőle kaptunk olyan, számomra formabontó és úttörő feladatokat, ami a skandináv módszer szerinti progresszív elveket követi.
Második tanárunk Steven Ek, aki történelmet és épületarchitektúra kultúrát tanít. (Ez a tantárgy itthon ismeretlen, talán a művészeti órákon van hasonlóról szó.) Nem véletlenül Steven a mi kurzusunkkal párhuzamosan futó „Reading the city” tanfolyamot vezette, amihez alkalom adtán csatlakoztam is, mikor választási lehetőség volt.
Harmadik tanárunk pedig Peter Ericson, aki a délutáni biztonságunkért és jóllakottságunkért volt felelős. Peter ugyan órát és foglalkozást nem tartott, de nagy hatással voltak rám a vele való beszélgetések, hiszen lenyűgöz a svéd kulturális örökség. Ezért is választottam ezt a kurzuslehetőséget.
Negyedik tanárunk a görög Jason, aki a Digital Extra csoporttal foglalkozott és tanította a résztvevőket a QR kód szerkesztésére illetve az adobe programok filmvágó technikáira.
Megérkezésem sajnos késve történt, mert a magyar repülőtéren új csekkolási rendszert vezettek be, de annyiban szerencsés volt, hogy így minden résztvevő emlékezett rám és a nevemre. Itt megtudtuk, hogy készüljünk a hétre, hasznos információk, mit tartsunk magunknál.
AA csoportunk:d a great go to font for titles, paragraphs & more.
A mi múzeum és kulturális örökség orientált SMILE csoportunkkal együtt másik két csoport volt egy időben. Az épület, város építészet felé forduló „Reading the City”, illetve az IKT eszközökkel foglalkozó „Digital Extra”. Nagyjából minden utunk egyfelé vezetett, persze a feladataink mások voltak.
A csoport összetétele túlnyomóan görög volt, de az én mikrocsoportomnak nagyon hálás vagyok, hogy igyekeztek mindig angolul beszélni és nem kihagyni a társalgásból, mégha néha el is fáradtak benne.
A második nap (hétfő 2019.08.05) David mesélt magáról, illetve a héten következő feszes programról. Csoportokba osztott bennünket, ahol már egy emailben megkapott feladatot teljesítettünk, a „Museum of me”-t. Ez annyit jelent, hogy 3 tárgyat mutattunk be, ami hozzátartozik az identitásunkhoz. Személy szerint nagyon komolyan vettem a dolgot, amit David nagyon nagyra becsült és az eddigi legjobb előadásnak értékelt.
A harmadik napon, kedden elmentünk A Skanzenbe, ami az első Skanzen volt a világon és minden skanzen innen kapta a nevét. A hölgy Annmarie, aki fantasztikus dolgokat mesélt az 1700- 1800 as években élt emberek szociális helyzetéről, életvitelükről, hagyományaikról és mára furcsának ható babonáikról. Nem utolsó sorban higiénias szokasaikról, ami nem sokban különbözött, de jóval etikusabb volt a mai emberénél (meg persze kevésbé higiénikus). A vezetés végével feladatot kaptunk. Megérkeztek a skanzent életben tartó színészek, akiket a férfi és női szerepvállalásaikról kellett faggatnunk. Érdekes megtapasztalás volt, hogy az itt közép- Európában oly kőbevésett elképzelések, ott kevéssé voltak relevánsak. Persze, ott is voltak furcsának ható elképzelések, miszerint egy férfi akkor lehet tanár, ha van családja. Egy nő viszont, ha már gyermeket szül, vissza kell vonulnia, mert elveszti az ártatlanságát.
Északi állatok szomorú bezártsága fogadott eztán: rénszarvas, fóka, hiúz, bagoly, farkas, medve… stb.
Majd átkompoztunk dél Stockholmba, ahol megnéztük Stockholm helytörténeti múzeumát. A SMILE csoport egy detektív feladatot kapott, miszerint két különálló lakószoba tulajdonosai kilétére kellett rájönnünk. Kik ők, hogyan éltek, mi volt a munkájuk, milyen társadalmi pozícióban élhettek. Az első szobában rájöttünk, hogy egy özvegy asszony élhetett a gyermekével, a másikban pedig egy egyedülálló tanárember az 1950-es évekből.
Ezután Stevenhez csatlakoztam, aki megmutatta a középkorban szegények halászoknak fenntartott, mára viszont a legelegánsabb részleggé vált városrészt. Itt végigmentünk Master Mikäels Gata utcáján, akire a svéd történelem sötét hősként emlékezik, hiszen hóhér volt az un. „vérfürdő” napján, amikor is a dánok rémuralma beköszöntött
A kurzus további részében kérdéseket tett fel, mi lehet múzeum. Vannak országok a világban, ahol emberek a zsebükből vesznek elő többezeréves tárgyakat, mondván itt a múzeum. A múzeumoknak manapság az alábbi tényezőket kell figyelembe venniük: Tömegturizmus, Franchise és egyéni biznisz, tanult közönség, kérdés feltevés és több válaszadási lehetőség, on-line erőforrások és virtuális múzeumok, multikulturális aspektusok, verseny és diverzitás.
Ezután Steven elmesélte nekünk miért különleges Stockholm, mi a sajátos bája ennek a hatalmas városnak, amit mintha szigetekre daraboltak volna. Stockholm olyan, mint a fa évgyűrűi: mennél beljebb haladunk, annál régebbi korokba érünk. Hogy ezen elméletüket bemutassák David és Peter elvitt bennünket Stockholm belvárosába. Először meglátogattuk Olof Palme sírját, majd a T banán haladva érdekes időutazást tettünk a futurisztikusból a középkor szűk, macskaköves utcáiba.
Szerdán újabb érdekes, klasszikus kurzus következett Daviddel, aki a múzeumok kritikus olvasatára hívta fel a figyelmet ilyen kérdésekkel: „mennyiben befolyásolja egy múzeum kiállítási anyagát a politika?”. Tolvajlás vagy védelem, amit a németek, angolok és franciák csináltak? Milyen múzeumok vannak most a volt gyarmatokon? Ezen kérdéseit a világban látott és gyűjtött fotóival igazolta és mutatta be egy, számomra, teljesen új színét a múzeumok világának. Mutatott nekünk köztéri szobrokat Stockholm városából és kérdésként tette fel: mi az, amit a Stockholm ezzel mutatni kíván a világnak? Milyenek vagyunk, mi svédek? Ott van Gustav Adolf II. Vasa lovasszobra, amely keletre mutat, Oroszország felé. Ezzel mutatván a támadás irányát. Sok svéd úgy gondolja, ennek már nincs helye a királyi kincstár előtt.
Első múzeumunk aznap a Középkori múzeum volt, ami láthatóan igyekezett minden korosztály érdeklődését felkelteni. A csapatunk pedagógiai feladatot kapott. Hogyan interpretálnánk a Rindholmban található 1500-as évek elejéről származó, első domesztikált hajót érdekesen tinédzsereknek. No! Hát nekimentünk a feladatnak. A másik 2 csoport is izgalmas témát kapott: középkori játék és gyerekek, illetve élet a középkorban.
Meglátogattuk a híres Vasa múzeumot, amire már sokan felhívták a figyelmemet. Egy gigantikus hajó, amely gyorsan elsüllyedt a tengeren. Néhány holttestet találtak is rajta, amelyeket szépen rekonstruáltak, hogy kik lehettek, milyen betegségekkel és hány évesen haltak meg. Ezután szabadon eresztettek bennünket és én a Historik Museét-et látogattam meg. Itt is már csak az aranyszobára volt időm, ahol csodálatos bronzkori kelta és viking kincseket láthattam, ami nagyon szíven markolt, hiszen rengeteg könyvem van a témáról és ezeket a tárgyakat csak képen láthattam idáig.
Csütörtökön átléptük Stockholm határát és Mariefredbe mentünk busszal. Mariefred szó szerint magyarra fordítva azt jelenti: Mária nyugalma, ami igaz is. Egy teljesen nyugodt, reneszánsz (északi reneszánsz) kikötő falucska, ahol a svéd Vasa királyi dinasztia portré csarnokát őrzik a Gripsholms Slott –ban. Itt Steven beszélt nekünk a hely történetéről, az épület építéséről illetve a múzeumba belépve a portrékon ábrázolt nemes emberekről. De ne szaladjunk ennyire előre!
Mariefredbe érve nagyon különleges, művészi feladatot kaptunk Davidtől. A csoport nem csak úgy vetette bele magát a városnézésbe, hanem a kapott Ipad használatával, különféle képeket kellett készítenünk, például figyelnünk kellett, kontrasztokra, formákra, textúrákra, atmoszférfára…stb. ezen szűrőkön keresztül dolgoztuk fel e piciny város belsejét.
Majd ezután jött Steven bemutatója Svédország nemeseinek arcképcsarnokáról és történeteiről, ami lenyűgöző volt, de a túra végére telítődtünk a svéd nemesség tekinteteivel és a kortárs galérián csak átfutottunk, de a vár körülötti, görög harmóniát sugárzó kert némileg felfrissített.
David két rúnakövet mutatott nekünk a vár előtt. Az egyik a még pogány Iwar sírköve, aki sokfelé kalandozott. Járt Bizáncban és a mediterráneumban, de végülis Görögországban halt meg. A másik a már keresztény lovagé, akinek apja állíttatta a sírját, de nem egyértelmű, hogy kinek az árulása okán halt meg a férfi.
Stockholmba vissza megismerhettük a Skandináv nyugalmat a három és fél órás komp úton, ahol nyolc nemzet tanárai és egy kurátor nagyon jól éreztük magunkat. Élmény volt minden beszélgetés ezekkel az emberekkel.
Pénteken egy befejező filmet rendeztünk Stockholmi feladatainkról, videóinkról, képeinkről, amit a kiadott Ipoddal készítettünk. Alapvetésként használtuk David zseniális vázlatát, hogyan érzékeljünk egy bennünket körülvevő teret/ környezetet.
Úgy érzem rengeteget gazdagodtam a kurzus elvégzésével. A tanáraim lenyűgöző tudós emberek, a megismert kollégákkal baráti viszony alakult ki. Fontosnak tartom, hogy a „go out to the nature” skandináv szellemiséget meghonosítsuk itthoni berkekben is, hiszen tapasztalom, hogy itthoni kisebb csoportjaim milyen hálásak egy- egy nem iskolateremben töltött óra után. Új lendületet és ötleteket kaptam ennek megvalósítására.