IVÁNSZKY ÁGOTA
Németország, Regensburg Horizonte Sprachschule
2019. július 8-19.
Továbbképzésem helyszínéül a regensburgi Horizonte Nyelviskola kéthetes, német tanárok számára szervezett kurzusát választottam, mivel az általuk kínált képzési program egybeesett a céljaimmal: egyrészt szerettem volna felfrissíteni a nyelvtudásom, minél többet használni és így aktiválni némely tekintetben már passzívnak érzett szókincsemet, korrigálni az évek során esetleg rosszul berögzült nyelvtani struktúrákat. Másrészt új módszereket, fogásokat akartam megismerni és elsajátítani, amelyekkel érdekesebbé, élményszerűbbé tudom tenni diákjaim számára a német nyelv tanulását s így fenntarthatom motivációjukat hosszú távon is. Harmadsorban pedig szerettem volna minél több emberrel ismeretséget kötni, hogy tájékozódjak az aktuális németországi mindennapokról, kultúráról, politikáról, ahogy azt a hétköznapi emberek látják.
A kéthetes továbbképzés tökéletesen megfelelt ezen elvárásaimnak. Vonattal utaztam, így már az utazás során nagyon sok benyomást szereztem Ausztria és Németország városainak, falvainak külleméről, a gazdálkodásról, a megújuló energiák felhasználásának elterjedtségéről: tiszta, rendezett porták, kertek, mezőgazdasági területek és üzemek, sok-sok szélkerékpark, napelem szegélyezték az utat. A többórás vonatút arra is alkalmas, hogy beszédbe elegyedjen az ember az utastársakkal, s megtudjon olyan dolgokat, amelyek egyébként nem tartoznak az életéhez. Így nekem szerencsém volt megismerkedni egy magyar hajóssal, aki már 30 éve teherszállító folyami hajókon dolgozik, s így bepillantást nyertem ennek az életmódnak a szépségeibe, nehézségeibe ill. sok mindent megtudhattam Európáról egy hajós szemszögéből.
Ugyancsak ilyen megfontolásból azt kértem a nyelviskolánál, hogy családnál szállásoljon el, s a vendéglátó családom nyitottságának, kedvességének köszönhetően a hosszú, hangulatos beszélgetések során nemcsak a németet gyakorolhattam, de rengeteg dolgot megtudtam a tartomány, a város s nem utolsósorban az egyes ember mindennapjairól, az őket leginkább foglalkoztató kérdésekről.
A nyelviskoláról sok jót hallottam ill. olvastam már korábban azon kollégáktól, akik részt vettek ezen a képzésen. Csak igazat adhatok nekik: tökéletes volt a szervezés és kiváló a csapat: a délelőtti nyelvóráinkat egy nagyszerű, sokoldalúan művelt és tájékozott tanárnő tartotta, aki a kéréseinket figyelembe véve állította össze a tananyagot. A nyelvi órák így nem unalmas feladatmegoldással teltek, hanem aktuális, a németeket ill. minket – lengyel, cseh, finn és magyar tanárokat - foglalkoztató kérdések mentén dolgoztuk fel a nyelvi jelenségeket. Bár a tanfolyam ezen részének nem volt kifejezett célja, de ezeken a nyelvi órákon is – a tanárnőnk jó gyakorlatának köszönhetően - nagyon sokat tanultam a módszertant ill. a tananyag didaktizálását illetően.
A délutáni, módszertani órákat mindig más előadó tartotta, a szakterületének megfelelően. Ezeken a foglalkozásokon a legkülönbözőbb témákkal foglalkoztunk: megismertük a német oktatás, iskolarendszer jelenlegi felépítését, sikereit, nehézségeit; belemerítkeztünk a fiatalok nyelvhasználati szokásaiba; tanárunk vezetésével a legkülönfélébb mozgásos gyakorlatokat próbáltuk ki, amelyekkel tanulóink éberségét és élénkségét befolyásolhatjuk. A színművészeti egyetem fonetika tanára a kiejtésünket csiszolta, míg egy másik tanárnő a kreatív írás hasznosságát mutatta be nekünk, azáltal, hogy kipróbáltatta velünk különböző gyakorlatokon keresztül. A nyelviskola figyelmességének, s a németek nyitottságának, segítőkészségének köszönhetően tanári csoportunk meglátogathatott egy-egy tanórát a Regensburger Domspatzen Gymnasiumban, ahol a világszerte híres templomi fiúkórus tagjai tanulnak, s szerencsénkre az oktatás még július közepén is nagyban folyt, hiszen Bajorországban csak július végén kezdődik a nyári szünet.
A nyelviskola nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megismerjük a várost, a környéket. Délután a tanórák után módunkban állt fakultatív programokon részt venni. Városnézést szerveztek számunkra Regensburgban, ahol megismertük a város történelmét és ötleteket kaptunk ahhoz, mely látnivalókat keressük fel egyénileg is. Hajókiránduláson gyönyörködhettünk a Duna legészakibb szakaszában s I. Lajos bajor király különös építményében, a Wallhallában. Megnéztük a középkori zsidóváros földalatti maradványait, orgonakoncertet hallgattunk a Szent Péter-katedrálisban, élveztük a diákszínházak nyári fesztiváljának záró előadását, jártunk az egyik legrégebbi sörfőzdében, s a BMW regensburgi gyárában végigkísérhettük, ahogy a fémlemezből autó lesz.
A beszámolóm elején azt írtam, hogy a továbbképzés megfelelt az elvárásaimnak. Valójában jóval felül is múlta azokat. Regensburg a háborút épen átvészelő óvárosával, amelynek épületeit ma is lakják, s melynek hangulatos utcácskáiban pezsgő élet folyik (egyeteme révén 30 000! egyetemista tanul itt) kimeríthetetlen tárháza a látnivalóknak, kulturális, kulináris érdekességeknek, programoknak. Lakói nagyon szeretik városukat, mindegy, hogy idegenvezető, tanár, sofőr vagy szakács szeretettel és büszkén mesélnek róla, s az ideérkezőknek is szeretnének minél többet megmutatni, átadni ebből a világörökségből. Ezúton is köszönöm nekik.
