top of page

Wiexelbaum Laura

 

Reykjavík, Izland

2022. július 17-23.

Legends and Myths

Kurzusszervező: PMS ERASMUS PLUS

Ez a második alkalom, hogy Izlandra mehettem Erasmus továbbképzésre. Ezúttal egy másik kurzuson vettem részt. Sokat olvastam Izlandról, a kultúrájáról, történelméről, népi kultúrájáról, úgynevezett saga irodalmáról, jelenlegi politikájáról és az ország szervezéséről. Végtelenül szimpatikusnak tartom, hogy az állampolgárok, nincsenek konzervatív mérce alá vonva és megítélve. Így aztán sok ember úgy öltözik és jelenik meg, éli világát, ahogy neki jól esik. Mindezt egy apró közösségű társadalom teszi lehetővé, ami persze mégis húz észszerű határokat állampolgárainak (pl. Ne ölj!).

1. nap

A tanfolyam 1. napja a Center Hotel Plaza meeting szobájában zajlott, ahol közel 200 tanár figyelmét kellett Ángelnek lekötnie. Az enyémmel párhuzamosan még 4 kurzus zajlott más-más tematikával. Az én Legends and Myths című kurzusomon 40-en vettünk részt. Ezen kurzus lényege elöljáróban annyi, hogy megismerjék a tanárok, hogy egy globális válság közepén, hogyan lehet etikusan egy országot irányítani kulturálisan és gazdaságilag is.

Izland lakói szinte országuk fennállása óta a életben-maradásáért küzdenek, mindezt a legsötétebb középkor óta teszik töretlenül. A lakosság szembenézett a pestisjárvánnyal, kegyetlen természetszellemekkel, kísértetekkel, halálos természeti katasztrófákkal, nyolc hónap teljes sötétséggel és fél hónap fehér éjszakákkal. Mindezeket tiszteletben tartva szervezkednek és építkeznek tovább a mai napig. Felkészülnek a földrengésekre, figyelemmel kísérik a természeti jelenségeket és várják a Hekla újbóli brutális kitörését.

2. nap:

37 fős csapatunk egy 12 órás túrára indult a South Coast-ra. (3 résztvevő sajnos az első két napon nem tudott jelen lenni, mert egy váratlan pillanatban törölték a járatukat.) Guide-unk egy igazi nagydarab vörös viking, szinte maró ironikus humorral. Mindent tudott Izlandról, legyen szó múlt-jelen-(jövő), vagy éppen földtan, állattan, növénytan, kultúra dolgáról.

 

Első állomásunk Seljarfoss vízesés, mely tiszta gleccseri vizet szállít tovább az Atlanti-óceánba. Érdeklődőként újra megmásztam a lépcsőkkel kialakított hegyet, hogy lássam, még ugyanonnan jön-e a víz.

Második állomásunk egy varázslatos sziklapart Dyrhólaey, ahogy Ázsia és Eurázsia törésvonala találkozik. Jellegzetes fiatal bazaltorgonák díszítik a fekete tengerpartot, a tengerből kiállnak a megmerevedett művészi jellegű, szoborszerű sziklák. Fontos hely ez a költeni vágyó puffinok számára.

Harmadik állomásunk Vík fekete partja, ahol megbabonázó volt a méretek és arányok idegenszerűsége, de az effajta idegenszerűségről jobban tudok mesélni a negyedik állomás, Reynisfjara, közismerten halálosan veszélyes tengerpartja kapcsán.

Miért halálosan veszélyes? Főleg a biztonsági kérésekre fittyet hányó turisták miatt. Másfelől az óceán ott olyan, mint egy hatalmas kéz, ami markolni és rabolni jön ki a tengerpartra, ezért érdemes 20 méter távolságot tartani tőle. Ha megtekintjük a bazaltorgonák hatalmas arzenálját és tekintetünket továbbvisszük a természet által kialakított monumentális csarnokok felé, az embernek két lehetősége adódik gondolatban: vagy felismeri saját apróságát felmérve a természeti erők valós és fenyegető erejét, vagy inkább bele sem gondol ebbe, csak beleolvad a látványba. De mégis, mi az az idegenszerű arányrendszer, amivel ez északi táj bír? Nem más mint, hogy minden annyira távoli és hatalmas, de nincs mihez viszonyítani. Legalábbis olyanhoz, ami ismert az európai ember számára. Nem véletlen, a legtöbb sci-fi filmet e tájakon forgatják.

image001.jpg

Folytattuk utunkat ötödik állomásunkra a Sólheimajökull fekete-fehér (jég és vulkáni hamu) gleccsereihez, ahol a helyiek lelkesen horgásznak, a külföldieknek pedig rafting (vadvízi evezés) és mászótúrákat szerveznek.

Hatodik állomásunk a tündéri Seljalandsfoss, amely híres arról, hogy a vízesés mögött kialakult egy kis barlang, így be lehet menni a vízesés mögé. Itt vezetőnk a néphiedelem „elf” illetve nálunk tündérként ismert, úgy nevezett „rejtett emberek” fajáról beszélt. A teremtés történetétől vezetik vissza a létezésüket. Ádámot és Évát mikor meglátogatta az Úr, legtehetségesebb gyermeküket elrejtették félve attól, hogy az Úr elragadja őt tőlük. Az Úr megharagudott és átokkal sújtotta a gyermek faját, vagyis örök rejtőzködésre ítélte őket. Rengeteg történetet mesélnek az izlandiak, miért nem jó ujjat húzni a tündérekkel, vagy éppen a földjeikre betolakodni. Ezt a mai napig komolyan is veszik!

Utolsó, hetedik állomásunk az Urriđafoss, mely egy nagy erejű teljesen szürke vízesés, ami egy halászfalu mellett helyezkedik el.

Kellemes fáradtsággal zártuk a napot, és gyorsan ment mindenki aludni, ahogy tudott. A fehér éjszakák ugyanis nagyon furcsa jelenség, nemcsak nekünk, de a helyieknek is. Hajnali 3-kor a nap, mint egy izzó narancssárga óriás a horizontra ereszkedett, de alá nem volt hajlandó menni.

3. nap

 

A harmadik nap már inkább e fiatal föld jelenlegi erőforrásait és annak etikus felhasználását mutatta be. Ez a nap tulajdonképpen egy vulkáni túra volt. Ugyan már nincs a földfelszínen élő láva, mint tavaly 2021-ben, viszont a föld alatt erőteljesen munkál az energia.

Utunk első állomása a reykjavíki Settlement Museum, ahonnan megtudhattuk, hogyan gyarmatosították Izland földjét az első odaérkezők, akik a közhiedelemmel ellentétben nem is a vikingek, hanem az előttük már Ázsiából származó, úgynevezett szikhirtya népek, akiket a vikingek a saga irodalomban egyszerűen Skræling-ként említenek. E múzeumban az emberi történelem által felfogható emberi léptékben láthattuk, hogyan igyekeztek életben maradni, milyen nyomokat hagytak maguk mögött, milyen állatfajokat pusztítottak ki és miképp tették egyre inkább élhetőbbnek az életet az emberek a maguk számára. Ha korszakolnom kell, nagyjából kr.u. 600-1900-as évekről volt szó.

Ezután buszra pattantunk egy másik Erasmus csoporttal, akik az Economy tanfolyamon vettek részt és együtt elsőként az „orka nattúrrunnar” vagyis az ON power izlandi villamosenergia társaság bemutatómúzeumát néztük meg egy ott dolgozó ifjú vezető segítségével. Itt mondhatni 23. századi technológiákkal találkoztunk, mint például, hogy készítenek gázokból különböző ásványokat az energiafelhasználás anyagmaradványaként. Mindez az eljárás környezetbarát és etikus, és ebben segítségükre van egy svájci cég is.

Izland rezsi árai rendkívül olcsónak számítanak, hiszen minden a rendelkezésükre áll, csupán jó pár év kellett annak a kitalálására, hogy ezen erőket miképp használják fel, és juttassák el a háztartásokba. Lényege az eljárásnak, hogy mind a víz, a gőz és hőenergia fuzionál egymással, és nemcsak a fűtést, de az elektromosságot a gőz geotermikus erejével oldják meg. Izland háztartásainak 90%-a geotermikus energia által fűtött! Az összes európai kolléga lélegzetvisszafojtva hallgatta, ahogy ez a kis kiállítás megmutatta, mi a jövő!

Következő (harmadik) állomásunk Krýsuvik kénes, utóvulkanikus, színes kőzetű, gejzíres, hegyes tája volt. Itt belátást nyerhettünk, mivel is kellett szembenézniük az izlandi mérnököknek. Kysuvik geotermikus, iszapos terület. Melegforrások és gőzölgő földnyílások, valamint a földre káros szivárványos kőzetlerakódások helye. A kén szagát meg kell szokni, de nem csoda, ha valakinek első alkalommal felfordul a gyomra. Itt, aki tehette felmászhatott a rozsdavörös hegy legtetejére, ahonnan csodálatosan be lehetett látni a tájat. Tengerszemek, fekete kráterek és az óceán fenyegető közelségét lehetett tapasztalni. Szerencsére a jósorsom összehozott egy rajz-földrajz szakos kollégával, aki azonnal mondta a földtani rejtelmeket, mi miért történik így ezen a tájon.

Ezután a csoportok nagyrésze a Blue Lagoon adta lehetőségeit élvezte, míg heten visszamentünk Reykjavíkba. Jómagam egy osztrák és egy német kollégával ültünk be a happy hour keretében megbeszélgetni az oktatás gyönyöreit.

4. nap

Negyedik napunk Reykjavíkban folytatódott a Saga Museum-ban, ahol Izland viking hódítóinak történeteit ismerhettük meg, viaszfigurákkal láttatva azt. Audio guide-ot kaptunk, mely elmagyarázta dióhéjban a viking történelem, a pogány hódításoktól kezdve a keresztény inkvizícióig bezárólag fennmaradt „sagáikat” vagyis „sztorijaikat”. Ezen történetek szinte mindegyike egytől egyik olyan határokat áttörő drámaisággal, élet-halál kérdéssel, mélyen meghökkentő motívumokkal telített, hogy akinek ez új, az sokkot kap. Hiszen az emberi lét és élni akarás olyan hihetetlen szituációkat és történetek termelt ki, amelyeket a szélsőséges körülmények szoktak kitermelni szélsőséges emberekből.

Tehát itt egy mélyebb, kulturális keresztmetszetet kaptunk arról, kiknek is - a látszatra enyhén deprimált és nyugodt - a leszármazottai laknak itt.

 

Ezután összeültünk kisebb csoportokba, hogy egy óraterv keretében megfogalmazzuk, hogyan mutatnánk be otthon Izlandot, e kurzus támpontjainak segítségével. Jómagam két magyar kollégával működtem együtt, és arra jutottunk, hogy geotermikus energiában valójában nálunk sincs hiány, és ezt fel is használjuk a termálfürdőkben, de nehéz időszakban jól jönne ez a fűtéshez is!

5. nap

A Maritime Museum meeting roomjában gyűltünk össze, ahol olaszok, spanyolok, portugálok, lettek, németek illetve más magyar kollégák beszámolóját hallgathattuk meg. Ez a prezentáció részletesen és kevésbé részletesen mutatta be a résztvevők országait, városát, iskoláját illetve a személyes tanári célkitűzéseket, szerepvállalásait.

Annyit elmondhatok, a prezentációk minden izgalmassága ellenére reggel 9 órától délután 1-ig, egy szünettel szinte kibírhatatlan volt.

6. nap

A hatodik nap megtekintettük a Perlan múzeumot, ami fejlettsége, működőképessége, építészeti egyedülállósága, sokszínűsége, jégbarlangja, fizikális anyaga, digitális kultúrája egyszerűen világszínvonalúvá teszik. Természetesen rálatunk egész Izland honnan-hová irányvonalára. A kihalt állatokra és a még meglévőkre. A halászat kultúrájára, a híres puffinok élettani szokásaira ... stb. Ez egy 4 emeletes, kupolás épület, amire talán egy teljes nap is kevés, hogy tényleg mindent elolvassunk.

Feladatunk volt kidolgozni egy megtekintéstervet diákok számára a Perlan múzeumról, illetve az egész heti programokból válogatva, hogyan terveznénk meg egy szebb világban Izlandon egy 2 napos osztálykirándulást.

image007.jpg

7. nap

A hetedik napunk már nem volt ennyire tartalmas. Újra összegyűltünk Reykjavíkban, ahol megkaptuk az okleveleinket. A kollégák békésen tárgyaltak egymás frissen kötött szövetségiről és jobshadow-járól, illetve iskolai csereprogramjáról.

Izland, annak ellenére, hogy egy kis szegletét láttam, rendkívül tartalmas és teljesen más világ, mint amit ismerek Európában.

Weixelbaum Laura

 

bottom of page