​

Mintha tudták volna, hogy én milyen tanfolyamot cseréltem el erre az egyhetes nyelvtanfolyamra! Annak a hétnek a témája éppen a népszokások, ünnepek volt. Egész héten erről a témáról beszélgettünk. Kiscsoportos nyelvtanulásban vettem részt, melyben összesen hatan voltunk. Egy cseh, izraeli, japán, thai és egy dél-koreai fiatallal kerültem össze. A nagyon vegyes összetétel miatt számos népszokást, ünnepet megismerhettem a világ különböző tájairól. Például megtudhattam, mi is az a Songkran fesztivál, más néven a hagyományos Thai újév, amelyet általában április közepén ünnepelnek. Ez Thaiföld egyik legnagyobb és legfontosabb eseménye.

​

A legtöbbet természetesen a bajor ünnepekről, hétköznapokról, hagyományokról, népviseletről, szokásokról, ételekről ismerhettem meg, hiszen délután mindig egyéni órában volt részem, amikor Steffivel, egy nagyon kedves nyelvtanárral sétáltunk a belváros szebbnél szebb utcácskáiban, majd a nap zárásaként kávéztunk, sütiztünk és beszélgettünk rengeteget.

​

Engem teljesen lenyűgözött ez a város. Elvarázsolt hétnek éltem át a kinn tartózkodásomat. A nyelvórák után minden nap 8-10 kilométert sétáltam, próbáltam minél többet megismerni ebből a csodából. A II. világháborúban sűrűn érték bombatalálatok Regensburgot, azonban csodával határos módon óvárosa szinte sértetlenül vészelte át a háborút. Ennek is köszönhető, hogy ma a város történelmi központjában közel 1000 műemlék látható. Ezek közül leginkább a város kőhídja nyűgözött le, azon minden nap átsétáltam a szigetre. A 300 m hosszú híd Regensburg egyik szimbóluma, ahonnan a város teljes pompájában tárul elénk. Valódi középkori építészeti bravúr, Németország legrégebbi, ma is használatban lévő kőhídja, mely a Duna felett ível át. Több mint 800 éven keresztül, egészen az 1930-as évekig ez volt a város egyetlen hídja, sőt, ez volt az egyetlen dunai híd Ulm és Bécs között. A másik építészeti csoda a Szent Péter katedrális, amelynek két gyönyörű tornyát a szállásom ablakából is látni lehetett.