Zentai tábor
2021. augusztus 15-20.
A2021. augusztusában öt madáchos diák (Novák Emma, Faluhelyi Máté, Szugyiczki Ádám, Hinger Bence, Lámfalusi Kincső) vett részt az Erasmus K2 Mesterségem címere c. pályázatának zentai táborában Lámfalusi Réka tanárnő kísértében. A projekt utolsó táboráról a résztvevő diákok így számolnak be:
Augusztus 15. vasárnap
Reggel kipihenten érkeztünk a váci autóbuszállomásra, ahonnan 9 órakor indultunk útnak. Dél felé érkeztünk a magyar-szerb határhoz, ahol rövid várakozás után léptünk Szerbia területére. Az idő, akár egy szabadon eresztett madár, hamar elszállt. A szállásunkon egy nagyon kedves hölgy fogadott minket, aki rövid eligazítás után megmutatta szobáinkat, amelyek igen kényelmesek voltak: hűtő, klíma, Hifi rendszer, Tv szolgálta kényelmünket. El voltunk kényeztetve.
Ezután nyakunkba vettük a várost, és a Fantastico nevű étteremben ebédeltünk. Bőséges és finom ebédünk után visszatértünk a bázisunkra. Volt mit kipihennünk.
Estefelé, vácias eleganciával indultunk a vacsorára: 38°C-ban ingben és hosszú nadrágban sétáltunk az említett étteremhez. Ott megismerkedtünk a helyi középiskola -Bolyai Tehtetség-gondozó Gimnázium és Kollégium- több tanulójával, akikkel az esténk további részét töltöttük.
Ezt követően a vendéglátó Bolyai Gimnázium igazgatónője fogadott bennünket az iskolában, néhány diák pedig bemutatta nekünk a Bolyai Gimnáziumot. Este a vállalkozó szellemű diáktársak meghívtak minket egy esti városnézésre, mely nagyon hangulatosra sikeredett, többen új barátságokat kötöttünk.
Augusztus 17. kedd
Kedden 6 óra 25 perckor szólalt meg a már ismerős ébresztő dallama. Finom reggelinktől erőre kapva indultunk útnak Újvidékre, melyet a Duna szel ketté, akár a mi Budapestünket. Annak jobb oldalán Pétervárad található. Itt körbejártuk az erődöt, melynek minden zuga az esetleges támadások kivédését szolgálta, az akkori legmodernebb építészeti cselekkel -például a lőrések fölötti füstelvezető nyílások, lezárható folyosórészek, többszintes falrendszerek. A kazamatákban kutakodtunk a múlt nyomait keresgélve, majd megcsodálhattuk a város híres „kétszínű óratornyát” -az ellenség összezavarása végett felcserélték az óra kis- és a nagymutatóját.
Újvidékre átérve elfogyasztottuk ebédünket, majd Újvidék nevezetességeivel ismerkedtünk. Rengeteg kép készült, bővült a tudásunk, magunkba szívtuk a tömérdek információt, melyet a kedves idegenvezető hölgy adott tudomásunkra. Tőle búcsút véve indultunk a Fruska Gora Nemzeti Parkba, ahol egy helyi tanár vezetésével tettünk meg egy túrát a mesébe illő lankák között. Karlócát célba véve szálltunk be a buszunkba.
Utolsó erőnkkel felmásztunk a rendkívül modern, lélegzetelállító kilátóba, ahonnan megcsodáltuk a vajdasági naplementét. Megtudtunk mindent az itt kötött békéről és annak körülményeiről. Hazaérve, fáradtságtól szinte összeesve tértünk nyugovóra.
Augusztus 16. hétfő
Hajnali ébresztő rázta fel szobánkat 7 óra 20 perckor. A nap első történés egy csodálatos reggeli volt, majd megnéztük a városházát, felmásztunk a tornyába, melynek tetejéről páratlan kilátás nyílt a városra és festői környékére. Rövid helytörténeti előadásból megismerhettük Zentát és a méltán híres zentai csatát.
Augusztus 18. szerda
A tábor egyik fontos programpontjához, a matematikai ismeretek játékos formában való elmélyítéséhez érkeztünk: ezek legérdekesebb formája a logikai képességeket is igénylő origamizás volt. Délelőtt matematikai foglalkozásokon vettünk részt, leginkább az origamizást élveztük. Az origami japán hajtogatástechnika, amelyben új barátaink segítettek nekünk. Először kissé kétségbeesve forgattuk, hajtottuk a papírlapokat, remélve, hogy a végére előáll a kívánt figura. Váci diákokhoz méltóan (többé-kevésbé) mindenki hibátlanul vette az akadályokat. Ebéd után pihenő várt ránk. Délután a békés és napfényében tündöklő Tiszán hajókáztunk, közben egy helyi ifjú poéta szavait hallgattuk, ahogy a vajdasági magyar diákok boldogulási lehetőségeit ecsetelte. A kapitány átengedte a kormányt nekünk is, természetesen ekkor is ügyelve a helyes irány betartására. Ezután a Halászcsárdában vacsoráztunk, majd hazafelé a hajón egy izgalmas römiparti vette kezdetét, melyet a zentai tanárnő, Lázár-Szűcs Anikó nyert nagy ováció kíséretében. A vízen engedtük útnak a délelőtt hajtogatott papírhajókat és békákat. A naplementében való ámuldozás közben kötöttünk ki, majd hazasétáltunk, és estig beszélgettünk az aznap átélt élményekről.
Augusztus 19.csütörtök
Kipihenten ébredve vágtunk neki az aznapi kirándulásunknak. Első megállónk Csantavér volt. A kis falu, melynek lakói 1 év alatt építették fel a máig pompázó óriási templomot. Utunk következő állomása Szabadka volt. Idegenvezetőnk megmutatta a hangulatos város nevezetességeit kezdve a lenyűgöző szecessziós városházával, melynek kreatív és sokszínű díszítésébe belefeledkeztünk, majd megcsodáltuk a tornyából nyíló lélegzetelállító kilátást. Ellátogattunk ahhoz az iskolához, ahova Kosztolányi Dezső járt, és ahonnan rossz magaviselete miatt kicsapta őt édesapja, az akkori igazgató. Majd betértünk a város zsinagógájába, melynek különlegességét az adja, hogy a díszítését magyar népi motívumok gazdagítják, továbbá az orgona tiltására vonatkozó szabályban a kiskaput megtalálva megoldották, hogy a szertartások közben az imatéren kívül elhelyezett hangszeren egy nem zsidó vallású személy játékát hallgathassa a nép.
Kaptunk egy kis szabadidőt felfedezni a város rejtett kincseit. Szabadka egyik elegáns éttermében fogyasztottuk el ebédünket. Innen is rendkívül elégedetten távoztunk. Némi szuvenír vásárlása után útnak indultunk utolsó állomásunkra, Kelebiára, ahol Paskó atya látott minket vendégül egy búcsú borvacsorára. Szívesen áradoznék az ételekről, de egyik szavam sem tudná átadni az ott érzett mennyei ízeket. Rendkívül jó hangulatban telt az este. A szállás felé vezető úton a buszban búcsúhangulat lett úrrá a társaságon, éreztük, hogy ez az este volta legjobb. Este fejünket párnára hajtva aludtunk el, tudva, hogy ez volt az utolsó napunk Zentán.
Augusztus 20. péntek
Szomorúan, mégis mosolyogva fogyasztottuk el utolsó reggelinket, majd bepakolás után, azon kaptuk magunkat, hogy otthon meséljük a temérdek átélt élményt.
Köszönjük a pályázatot megvalósító madáchos tanároknak, hogy mindezt átélhettük!
Köszönjük a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanárainak és diákjainak a szívélyes fogadtatást és minden egyes percet, amit veletek/Önökkel közösen élhettünk át!
Írta:
Lámfalusi Kincső
Novák Emma
Szugyiczki Ádám
Hinger Bence
Faluhelyi Máté