Valleseco
2022. május 22-28.
A harmadik fizikai mobilitásra 2022. május 22-28. között került sor a spanyol partneriskola szervezésében.
Május 22-én 7 diák és két tanár indult a spanyolországi Vallesecoba. Barkóczi Máté, Domján Bence, Gaál Balázs, Kerek Diána, Malovecz Hunor, Mlatilik Petra és Tóth Ádám volt az utazó diákcsapatban Boda Mária és Dobó Katalin tanárnők kíséretében.
Hétfő (2023.05.23.)
Kerek Diána
Grand-canariai hetünket a vallesecoi iskolában kezdtük. Ez érdekes iskola, mert az egészen kicsi, óvodás korúaktól a középiskolásokig mindenféle korosztály járt ide. A gyerekeket iskolabusz szállította iskolába és haza.
Az iskolába lépve meglepődtünk, a helyiek mennyire készültek a fogadásunkra: Az előcsarnokban képeket tettek fel a korábbi mobilitásokról, illetve üdvözlő feliratokat is elhelyeztek a tiszteletünkre. Az igazgatóhelyettes által elmondott köszöntés után alkalmunk volt megismerni egy-két helyi szokást, ételt és helyet is a diákok PPT-vel kísért bemutatójából.
A bemutatók után játékos kérdésekkel, csapatokban megismerhettük a spanyol, illetve a német diákokat. Azonnal kialakultak kisebb nemzetközi társaságok. Szerintem a mi csapatunk „sztárja” Tóth Ádám volt, akit a spanyolok azonnal körülvettek. Akkor még nem sejtettük, hogy ez így lesz egész héten.
A barátkozás után nagy jókedvvel el is indulhattunk a városházára, ahol meleg szívvel és kedves kis ajándékokkal várt már minket a polgármester úr. Itt megtudhattunk sok érdekességet a városról, lakóiról, kultúrájáról, történelméről illetve a helyi szokásokról.
Visszaérve az iskolába ismét csapatokba osztottak minket, és már indulhatott is a nemzetközi csoportokban elvégzett kutatómunka. Kutatásunk a projekt témáját érintette. A csapatmunka modern angol nyelvű gyors gépeken és tableteken zajlott. A tanárok, illetve a diákok is igen segítőkészek voltak, így hamar készen is lettünk az aznapi feladatunkkal.
Kedd - 2023.05.24.
Maltilik Petra (10.C)
A második napunk ismét az iskolában kezdődött, ahol egy gyors eligazítás és programismertetés után neki is vágtunk a közel egy órás utunknak, mely a tengerparti fővárosba, Las Palmasba vezetett. A buszon a spanyol és német diákokkal különböző dalokat énekeltünk, amelyeket egymásnak mutattunk, mindenki a saját anyanyelvén és persze angolul is.
Miután befejeztük a munkánkat, tapasztalhattuk, hogy milyen is egy tipikus kanári-szigeteki labdajáték. Az iskola sportcsarnokában együtt sportoltunk a többi nemzet diákjaival. Miután kipróbáltuk hamar ráéreztünk a labdajáték ízére, és végül meg is nyertük a meccset.
A nagy izgalmak után megkóstolhattuk ebédre a helyi ínycsiklandó halat, bár a fűszerezése nem a számunkra megszokott volt, és a levesünkre kaptunk gofiót is, ami kukoricából, árpából, illetve búzából készül és rengetek pozitív hatása van.
A sok munka után meglátogattuk az Atlanti-óceánt, és ha már ott voltunk, meg is mártóztunk benne.ű
Nagyon tartalmas nap volt az első, még egy ott élő magyar lánnyal is találkoztumk az iskolában.
Első megállónk a Vöröskereszt egyik központi telephelyére vezetett, mely fontos logisztikai központ is egyben a kiváló elhelyezkedésének köszönhetően. Az épület egyik konferenciatermében először néhány mondatot hallgattunk meg a szervezet felépítéséről, majd lehetőségünk volt interaktív előadás formájában kérdéseket feltenni az önkénteseknek. Később a minket kalauzoló hölgy megmutatta az épületnek azon részét is, ahol különböző sátrakat, hideg élelmet és elsősegély felszereléseket tárolnak, melyet szükség esetén könnyen szállítani is tudnak a rászorulóknak.
Következő állomásunk a Casa África volt, mely egy, Afrikát és Spanyolországot egymáshoz közelebb hozó civil szervezet székhelye. Itt egy kiállításnak és egy gyönyörűen elrendezett kertnek lehettünk szemtanúi. Majd mikor már indultunk volna, a szervezet vezetőit is alkalmunk volt látni, mivel egy éppen egy konferencia zajlott az épületben.
Keddi kirándulásunk utolsó helyszíne pedig a Casa de Colón, azaz a Kolumbusz ház volt. Itt Delia tanárnő volt az idegenvezetőnk. Állítólag ebben a házban szállt meg Kolumbusz Kristóf 1492-es első felfedező útja előtt, amíg várta, hogy megjavítják a hajójának egy kormánylapátját. Ez ugyan nem bizonyított, de annyi nagyjából tudható, hogy 1492-ben Kolumbusz első amerikai útján valóban lehorgonyzott Las Palmas kikötőjében, és időzött is a szigeten, sőt hazafelé Amerikából is megállt itt.
Az épület külseje is nagyon érdekes volt: fa erkélyek jellemezték a jellegzetesen mediterrán épületrészeket. Nálunk egész másféle épületek vannak, ez mindenkinek nagyon megragadta a figyelmét.
A múzeum termeiben különböző Kolumbusz-emlékeket láthattunk, a Nina, a Pinta és a Santa María hajók modelljeit, meg fegyvereket és más tengerészeti tárgyakat. Betekinthettünk Kolumbusz Kristóf hajóinak belsejébe, és különböző térképeket is megnézhettünk, melyek Kolombusz Kristóf útjait örökítették meg. Mindezek mellett egy, a szigetről készült domborzati térképet is megnézhettünk, mely parafából készült, és rajta voltak Gran Canaria fontosabb városai. Megtudtuk azt is, hogy Grand Canaria neve nem a sziget nagy méretéből származik, hanem nagy kutyák éltek itt, amikor az első telepesek ideértek.
A ház belső udvarán pedig két elbűvölő papagájjal is találkozhattunk, akik idős koruk miatt már nem tudnak repülni, így a korláton üldögélve töltik mindennapjaikat, de azért élénken reagálnak a látogatókra. Nem szabadott túl közel menni hozzájuk, mert egymást védve elüldözték a közel merészkedőket. Volt a múzeumban egy kis művészeti galéria a madridi Pradótól kölcsönzött képekkel, a pincében pedig a Kolumbusz előtti idők amerikai művészetét (Mexikóból származó szobrok stb.) mutatják be. Még sosem látott egyikünk sem ilyen jellegű kiállítást és ilyen tárgyakat. Az is tetszett, hogy vegyes csapatokban jártuk be a múzeumot, és a grand canariai diákok sok olyan pluszinformációval szolgáltak, amelyeket nem írtak ki.
Kirándulásunkat egy csapatépítő étkezéssel zártuk, Las Palmas egyik sétálóutcájában, ahol tanárainkkal közösen töltöttük el az időt.
2022. 05. 25. (szerda)
Május 25-e a harmadik napunk volt Grand Canarián. Gran Canaria Európa-szerte olyan helyként ismert, amely jót tesz az egészségnek, kiváló az éghajlata. A 19. század óta utazók érkeznek a szigetre a kontinensről, hogy a nyugtató éghajlatnak köszönhetően mindenféle betegségből felépüljenek. Az összes időjárási előrejelzés szerint itt mindig jó idő van. MI egész mást tapasztaltunk. Igaz, mi nem a tengerparton voltunk, hanem fent a hegyekben. Valleseco egy nagyon pici város. Az időjárás is más, mint a napfényes tengerparton.
A szetereotípiákkal ellenétben itt igen hideg, esős volt az idő, így nem is bántuk, hogy ezen a napon nem szabadtéri programokat szerveztek nekünk vendéglátóink. Először a városi kultúrházba mentünk, ahol egy filmet néztünk meg a vöröskeresztes önkéntesek munkájáról, majd a rendezővel beszélgethettünk, kérdéseket tehettünk föl neki a tapasztalatairól, illetve egy élőbejelentkezéses skype-adásban vehettünk részt: egy grand canariai származású, de Madridban élő fiú mesélt a helyváltoztatása okairól és a beilleszkedése nehézségeiről. Hiába Spanyolország Madrid is, egész más viszonyok vannak a kontinensen, mint a szigeteken.
Ezután a városi Néprajzi és helytörténeti múzeumot látogattuk meg, ahol helytörténeti kiállítást láttunk a város történetéről. A múzeumban egyszerű bútorokat és háztartási eszközöket láttunk, amelyek visszavezettek bennünket a múltban itt élt emberek szerény életmódjába. Többek között egy kézimalmot is kipróbálhattunk. Itt találtunk a szigetről két térképet. Egyet a középkori állapotról, egyet a jelenről: Azt láthattuk, milyen sok kicsi városka található a szigeten, amelyek mind néhány ezer lakosúak, mind fönt a hegyekben. A tengerparti nyaralók ezeket az eldugott kis hegyi városkákat nem is ismerik. Firgas, La Tamara, La Laguna, Valleseco… De jó lett volna mindet bejárni!
Utána visszamentünk az iskolába, és nemzetközi csoportokban dolgoztunk a projekthez kapcsolódó feladatokon. Ezekhez ismét használtuk az iskolai tableteket és a számítógépeket. Spanyol szövegeket is kellett angolra fordítanunk, amikhez a spanyol diákok nyújtottak segítséget. Az egyik csoport az iskola falára készített el egy Erasmus-ábrát. Egy másik csoport a sziget domborzatáról készített papírból makettet, egy következő csoport pedig feliratokat festett ezekhez. Közben a termekben vidám beszélgetés folyt sokmindenről. Még arra is volt idő, hogy az együttműködésen alapuló munka végén skanderbajnokságot rendezzünk, mivel elég sok volt a fiú résztvevő. Kétségkívül a váci Tóth Ádám volt a szkandersztár, a legtöbb lány neki szurkolt. Talán emiatt (is) ő nyerte az I. Német-magyar-spanyol szkanderbajnokságot. Voltak, akik a munka végeztével az iskola előcsarnokában inkább ugróköteleztek, mindenféle akrobatikus trükköket tanítva egymásnak, amit hatalmas nevetések kísértek.
Ismét nagyon tartalmas napot élhettünk át. A barátságok egyre szorosabbá váltak, éreztük, most már nagyon fog fájni az elválás.
A barlang meglátogatása után ellátogattunk Agaetebe, mely egy közeli település Gáldarhoz. A tengerparton fekvő kisváros stílusában számomra érdekes módon görög vonások voltak megfigyelhetők. Rengeteg háznak a zsalugátere volt kék, melyekhez fehér fal társult. A tengerpart önmagában is gyönyörű volt, viszont Tenerife havas csúcsa a messziben festői tájjá tette.
A fő indok, amiért ellátogattunk ebbe a városba, az ősi kanári sírhelyek, amelyeket először nehéz észrevenni. A sírok egy vulkáni kövekkel borított területen találhatók, azonban a nyughelyeket ezekből a kövekből építették, így beépülnek környezetükbe. Ezeknek a "domboknak" a formájából és méretéből megtudhattuk az elhunyt rangját. Minél díszesebb és bonyolultabb volt az építmény, annál feljebb helyezkedett el az elhunyt a ranglétrán. A temető több mint egy négyzetkilométeren terül el, és nagyjából 700 sírhely található itt, amelyekből a legrégebbieket több, mint 1300 éve építették.
2022. 05. 26. (Csütörtök)
Barkóczi Máté (10.C)
Csütörtök reggel az iskolától indultunk busszal, hogy megnézzük Valerón barlangjait és az agaetei sírhelyeket. Először a valeróni barlangokhoz mentünk. Útközben volt egy kis dugó, ezért kicsit késtünk, viszont a kilátás útközben csodálatos volt.
A helyet a könnyen ásható tufa, a tengertől elzártság és a rendkívül meredek lejtők miatt választották ki, amelyek jó természetes védekezést biztosítanak.
Amikor megérkeztünk a barlangokhoz, két idegenvezető fogadott minket, akik két csoportban körbevezettek minket, angol és spanyol nyelven ismertettek meg bennünket ezzel bámulatos hellyel. Valerón "kolostora" egy régészeti lelőhely. Ez a római idők előtt építették, és a sziget lakói a 15. század végi sziget meghódításáig használták. A hely a San Felipe szakadékra néz, egy északi fekvésű tölcsér alakú völgyre, amelyet az autópálya nagy hídja szel át. félelmetes volt felmenni a sok-sok lépcsőn, majd lenézni onnan erre a völgyre.
A barlangokat az őslakosok használták élelmiszer tárolására. Többszintes építmények álltak a barlangban, ahol az évekre előre tárolt élelmiszer még mindig ott volt. A barlang egy vulkánkitörés során keletkezett. Egy földrengés után bukkantak rá. Mellette volt még egy kisebb üreg, ahol egy kis lakhely volt kialakítva. A túra végén az egyik túravezető csatlakozott hozzánk, és utunk végéig követett. Mint kiderült, nem spanyol, hanem belorusz származású volt, Andrej, aki korábban Minszkben volt egyetemista, de már évek óta itt él, és közép kelet-európai mivoltunk miatt (is) hamar a szívébe zárt minket. Türelemmel felelt sok kérdésünkre.
Nemzeti nap
2022. 05. 27. (Péntek):
Május 27-én különleges napra ébredtünk. Amikor bementünk az iskolába, láttuk, hogy mindenki, a kicsiktől a tanárokig mindenki népviseletben van. Ebből mi sem maradhattunk ki: Mi is kaptunk népviseletet, amiket fel is vettünk, egész jól állt mindenkinek. Az iskola két udvarán más-más programok zajlottak: a kicsik (óvodások-alsósok) a saját udvarunkon népi játékokat játszottak, táncoltak, énekeltek. Nagyon aranyosan, bátran szerepeltek. aki akarta, a nagyok közül is megnézhette őket. Egy kedves tanárnő (a fotón Boda Máriával együtt szerepel) elmondta, hogy nemzeti nap van, nemcsak az iskolában, hanem a városban is. Ezért feldíszítették az iskolát is, a várost is.
Reggel a városi rádióba invitáltak minden, a projektben résztvevő országból egy-egy diákot és egy tanárt. Tőlünk Barkóczi Máté és Boda Mária tanárnő mentek a stúdióba. A tanárnőt a stúdió épületében egy hölgy felismerte az előző mobilitásról, még közös fotókat is mutatott, mert a hölgy lánya részt vett az előző mobilitásban. Most emiatt finom süteménnyel kínálta a csoportot. A stúdióban a diákokat egy spanyol diák, a tanárokat egy helyi angoltanárnő, Dulce kérdezte. A spanyol diák angolsága nem volt éppen mikrofonképes, ezért Máté javaslatára áttértek angol nyelvről spanyolra, és Máté spanyolul válaszolt a megkönnyebbült alkalmi riporter spanyol nyelvű kérdéseire, amelyek a projekt eredményeit, a magyarok benyomásait érintették elsősorban.
Közben a nagyok udvarán sátorállítás kezdődött. Először nem tudtuk mire vélni a dolgot. Mi még egy kicsit dolgoztunk a még be nem fejezett projektfeladatokon. Ezután kimentünk az udvarra, ahol már álltak a sátrak. A korábban elkészített projekttermékeket is kiállították, amiket együtt csináltunk: rajzokat, térképeket akasztottak a sátrakra, ragasztottak a falakra a házigazdák. Amíg berendezték a sátrakat, egy kicsit mi is táncoltunk. Érdekes volt grand canariai táncokat tanulni. A sátrak időközben megteltek a környék jellegzetes ételeivel, édességeivel. Ezeket meg is kóstolhattuk. A gofio a legtipikusabb ételféléjük, de mi, magyarok nem túlságosan szimpatizáltunk ezzel a porszerű anyaggal, ellenben a házigazdák szinte mindent megszórtak ezzel. Itt, a sátrak alatt ebédeltünk. Az ebéd finom volt, bár nem túl bőséges, így mi, magyarok egy környékbeli kis trattoriában egy gyrosebéddel kiegészítettük az ebédet.
Délután kirándultunk Firgasba. Firgas Gran Canaria szigetének északi részén, a hegyekben található, 28 kilométerre a sziget fővárosától. Neve az őslakók nyelvéből, az afurgad szóból származik, amelynek jelentése rét vagy növényes hely. Moya, Valleseco, Teror és Arucas településekkel határos.
Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy lakosainak száma 7628 fő területe 15,77 km². Ez a legkisebb település Grand Canarián. Firgast 1488-ban alapították.
A zöld övezetben található város az Atlanti-óceán erkélyeként is ismert, mivel jó kilátást nyújt a sziget északi partjára. A városban palackozott vizet állítanak elő. A főteret, amelyben templom és városháza található, San Roque-nak hívják. Megnéztünk különböző tereket és a Paseo de Gran Canariát, ahol egy 30 méter magas vízesést néztünk meg a város közepén, valamint a különböző szigetek domborműveit helyezték el. Nagyon festői kis városka, és itt legalább látható volt a tenger is.
Ezután Vallesecoban egy búcsúestre került sor, mivel másnap elhagytuk Grand Canariát. Nagyon megszerettük ezt a hazánktól annyira különböző kis szigetet, amelynek sok arcát megismertük. Köszönjük mindenkinek, akik mindezt lehetővé tették.
Délutáni programok:
Miután meglátogattuk a sírhelyeket Agaetében, busszal tovább utaztunk Puerto de las Nievesbe, ahol megálltunk egy kis pihenőre. Elmentünk egy helyi boltba frissítőt szerezni, és csodáltuk a látványt, amit az óceán tárt elénk. Még Tenerifére is volt onnan rálátásunk.