Csitneki Boglárka
Tampere, Finnorság
Hosszú távú diákmobilitás
2024. április 6-május 18.
A 2022-2023. tanév végén tudomást szereztem arról hogy iskolánknak lehetősége van a következő tanévben diák mobilitásokat szervezni az Erasmus program keretein belül. Már régi álmom volt hogy eljussak Finnországba, így aznap jelentkeztem is hogy szeretnék részt venni a programban. Hosszútávú egyéni mobilitásra jelentkeztem, úgy ahogy egy kedves barátom is, Laura, így a továbbiakban közös erővel szerveztük az utazást.
Egyéni mobilitás esetén a diákoknak kell kapcsolatot felvenni a fogadó intézménnyel. Ezen okból kifolyólag el is kezdtünk e-maileket írni már augusztusban a számunkra szimpatikus és utazás szempontjából is kézenfekvő iskolák számára viszont sajnos sokáig nem kaptunk választ egyik intézménytől sem. Később a koordinátorunk, Benicsek Mihály Tanár úr is beszállt a levelezésbe, fáradhatatlanul próbált nekünk segíteni a kapcsolat teremtésben. A nagy áttörés 2024 januárjában történt, mikoris két iskolától is választ kaptunk. Az egyik intézmény Ouluban a másik Tamperében volt található. Sajnos végül az oului iskola visszalépett, mivel már nagyon sok mobilitás program volt folyamatban náluk az évben, így a tamperei iskola, Tampereen klassillinen lukio, lett utunk célpontja.
Miután egyeztettünk az iskolával hogy mikor lenne a legjobb a mobilitást megkezdeni, április 8-ra esett a választásunk. Ahogy az időpontok már biztosak voltak elkezdtük intézni a kötelező papírokat valamint szálláshely után néztünk. Rá kellett ébrednünk hogy Finnországban általában nincsenek kollégiumok, így fogadó családokra esett a választás. Fogadó iskolánk koordinátora, Saara Tähtelä, nagyon segítőkész volt és indított egy körlevelet a tanulók között, hogy ki vállalkozna az elszállásolásunkra. Mivel utazásunk ideje meglehetősen hosszú, negyven nap volt, úgy gondoltuk a legideálisabb ha 20-20 napra bontva, két helyen laknánk. Az én elszállásolásomra két nagyon kedves család vállalkozott, akikkel már az utazás előtt egy hónappal felvettem a kapcsolatot Instagramon illetve WhatsAppon.
Április nyolcadika is elérkezett és tízkor találkoztunk Laurával Budapesten a reptéren, már megpakolt bőröndökkel, elköszöntünk a rokonoktól és elkezdődött az utazás. Minden simán ment és két órával később le is szálltunk Helsinkiben. Összeszedtük a csomagjainkat, ebédeltünk és megkerestük a vasútállomást.
a vasútállomást.
Április nyolcadika is elérkezett és tízkor találkoztunk Laurával Budapesten a reptéren, már megpakolt bőröndökkel, elköszöntünk a rokonoktól és elkezdődött az utazás.
Minden simán ment és két órával később le is szálltunk Helsinkiben. Összeszedtük a csomagjainkat, ebédeltünk és megkerestük a vasútállomást.
a vasútállomást.
Itt egy gyors kitérőt teszek a Finn tömegközlekedés működésének megértetése érdekében. Tömegközlekedés szempontjából finnország több részre van osztva, vegyük példának ez esetben Tamperét, hiszen ott merültem bele mélyebben ebbe a tudományba. Tampere és agglomerációja tömegközlekedés szempontjából egy egység, mely három szekcióra, név szerint A, B és C szekcióra van osztva. Amikor jegyet vásárolsz kiválasztod mely szekciókon belül szeretnél utazni pl csak A, vagy AB, esetleg ABC és arra a szekcióra vásárolsz jegyet. A jegyeket aktiválástól számítva 90 percig használhatod az adott szekciókon belül bármilyen járművön.
De vissza a vonatállomásra; sikeresen megtaláltuk a vonatunkat amivel első körben Tikkurilába mentünk majd átszálltunk egy távolsági vonatra amelyik elvitt minket egészen Tamperéig. Itt Laurával elváltak útjaink. Laura az ő fogadó családjához ment, míg értem is eljöttek kocsival.
A család akinél a mobilitás első felében laktam Nokiában élt, a külvárosi részben, egy ikerházban. Egy nagyon szép erdő szélén volt a ház, a közelben egy nagyobb (Haapaniemensalmi) és egy kisebb (Ruutana) tóval amiket többször is meglátogattam az ott töltött két hét folyamán. Az érkezés után következő második napon, vasárnap, Vili, a fogadócsaládom nagyobbik fia elkísért a nagyobbik tóhoz, ahol közös hobbinknak élve madarásztunk és megmásztunk egy kilátót is. Később elmagyarázták nekem hogyan is működik az oktatás és hogy másnap milyen teendőim is lesznek az iskolában, ezeket most le is írom.
Tehát az álltalános iskolát úgy kell elképzelni mint ahogy az nálunk is működik viszont a középiskola már egy teljesen más téma. A középiskola Finnországban három évből áll, minden év öt, úgynevezett periódusra van osztva. Egy periódus nagyjából négy hétből, plusz a vizsgahetekből áll. A tantárgyak kurzusokra vannak osztva témakörök szerint. Ha példának vesszük a matematikát, van belőle körülbelül 10 kurzus, a kurzusok 1-től 10-ig vannak számozva. A számozás az ajánlott elvégzési sorrendet mutatja, tehát nem érdemes (bár lehet) a tizessel kezdeni, hiszen a témakörök valamilyen szinten egymásra épülnek. Minden tárgyból az első néhány kurzus kötelező csak, a többit a diák kedve szerint csinálhatja meg, csak arra kell ügyelni hogy az érettségi elvégzéséhez bizonyos mennyiségű “kreditet” el kell érni, és ezeket plusz kurzusok vállalásával lehet megszerezni. A kötelező kurzusokat minden diák el kell végezze, ez kell ahhoz hogy érettségizzen, viszont azt hogy a három év alatt mikor csinálja meg azt mindenki magának dönti el. Adott periódusban a diák kiválaszthat kurzusokat amelyeket meg szeretne csinálni, majd a vizsgahetek alkalmával számot tesz a megszerzett tudásáról. a A tantárgyak nagyjából megegyeznek a mieinkkel, csak néhol tér el, például neki van pszichológiájuk. Minden kurzus alatt kapnak a diákok egy projektmunkát is amelyiknek a vizsgahetekig kell elkészülni.
a vasútállomást.
De térjünk is vissza az első iskolai napomhoz; reggel korán elvitték kocsival Tamperébe, ahol mevettük nekem a 30 napos bérletet és onnan együtt mentünk Laurával felfedezni az iskolát. Az első órák 8:15-kor kezdődnek de a legtöbb diáknak csak 9:45-re kell beérnie. A mi első utunk a titkárságra vezetett ahonnan rövid megbeszélés után összeállítottunk egy-egy órarendet magunknak. Eleinte hittanra, biológiára, kémiára és angolra jelentkeztünk, viszont egy héttel később ezt megváltoztattuk, ugyanis a finn nyelvtudás hiányában elég nehezen értettünk bármit is az órákból. Később én három angol és egy biológia kurzusra jártam. A nap folyamán találkoztam Miával, aki egy “international tutor”. Ez annyit takar hogy ő segít a külföldről érkező diákoknak megismerni az iskolát és könnyebben beilleszkedni az új környezetbe.
Az iskolák Finnországban minden diáknak ingyen étkezést biztosítanak. Az ebédidő változó, mindig 11:15 és 13:00 közé esik (úgy ahogy a harmadik óra is), de attól függően hogy épp milyen órád van más más időpontokban mehetsz enni. Így van amikor a harmadik órád közepén küldenek el enni és miután befejezted az ebédedet ugyanott folytatódik az óra ahol abbamaradt. Az ebédelés svédasztalos módon történik, általában négy féle salátából, egy vega és egy nem vega főételből lehet választani ízlés szerint. Ezek mellé mindig van kenyér, vaj és margarin, fűszerek és öntetek valamint víz, kávé tea és tej (igen, tej, meglepően sok tejet isznak a finnek).
A Finnországban töltött idő alatt több nemzeti ételt is volt szerencsém megkóstolni, a kedvencem közülük a karjalanpiirakka, ami egy rozsos “kenyérlap” rizspéppel töltve. Ezt nagyon gyakran fogyasztják kenyér gyanánt is, emellett még nagyon ízlett a hal leves, ami egy tejszínes leves lazaccal. Húsvétkor jellegzetes édességnek számít Finnországban a mämmin, magyarra lefordítva rozs puding vagy rozskása, ezt álltalában tejszínnel meglocsolva tálalják. Számomra nem lett kedvenc ez a meglehetősen keserű ízű, sötét színű massza. A szintén húsvétkor fogyasztott csoki különlegesség viszont annál inkább. A mignon egy olyan édesség amelyet egy tojás héjába töltenek bele egy apró lyukon keresztül. Először meg is lepődtem mikor a fogadó családom kisebbik fia a szemem előtt feltört egy tojást és a megszokott fehérje helyett a csoki bukkant elő. Egy másik finn édesség amit bármelyik valamirevaló finn boltban meg lehet venni az a salmiakki, ez valójában olyan mint a medvecukor, csak sós.
Az első héten elég sok mindent csináltam, iskola után mindig akadt valami tennivaló, ha pedig épp nem akkor elmentem madarászni és gyönyörködni a finn tájban. Hétfő délután elvitt Timo (Vili apukája) és Vili cserkészkedni. Kedden szerdán és csütörtökön Vilivel mentem madarászni, és láttunk császármadarakat és északi búvárt aminek kifejezetten örültem, mert már elég régóta szerettem volna látni. Pénteken pedig meglátogattuk a mumin múzeumot. A muminok egy híres finn mesekönyv sorozat amiből később rajzfilm is készült, mindenkinek meleg szívvel ajánlom, igazán magávalragadó aranyos történetek, gyönyörű illusztrációkkal.
Április 13-án, szombaton, elmentünk Poriba, mily meglepő madarászni. Ez egy szokás a befogadó családomnál, ugyanis minden tavasszal, amikor a vonuló madarak megérkeznek elmennek Poriba hogy megnézzék őket. Sajnos elég ködös időn volt aznap de azért sikerült lencsevégre kapni néhány érdekesebb fájt mint például a cifra pehelyrécét. Aznap a tengerparton ebédeltünk. Hazafelé menet megmutatták a régi nyaralójukat ami már hat generáció óta a család tulajdonát képzi. Vasárnap pedig elmentünk szabadulószobába Tamperében.
Pár nappal később, szerdán, megkaptuk az egyik projektfeladatot, ami annyiból állt hogy mindenkinek el kellett olvasni egy könyvet angolul és minden héten az egyik órán “könyvklubbot” tartottunk. Ezeken az órákon 4-5 fős csoportokra oszlottunk és a tanár álltal feltett kérdések iránymutatásával beszélgettünk a könyvekről, angolul.
Szombaton Timoval és Minttuval, a befogadó szüleimmel elmentünk hogy halászsasokat keressünk, amiket sikeresen meg is találtunk, majd vasárnap pedig összeültünk Laurával hogy prezentációt készítsünk magyarországról, ugyanis az egyik angoltanár megkért minket hogy beszéljünk az osztálynak magunkról és az országról.
A következő hét pénteken átmentem Lauráékhoz, ugyanis az ő fogadocsaládja meghívott hogy menjek velük szombaton Tallinba. Szombaton korán reggel kocsiba ültünk majd Helsinkiben felszálltunk a kompra és áthajóztunk Tallinba. Tallinban a fő program a városnézés volt, és bár az egész napot az óvárosi rész bejárásával töltöttünk, még így sem sikerült mindent megnézni. Vasárnap pedig az utazás feléhez értünk és átköltöztem a második fogadó családomhoz, akik szintén nagy szeretettel fogadtak. Ők Tesomától nem messze laktak egy nagyon aranyos tipikus piros, fa építésű házban.
Május elsejét finnországban vappunak hívják, ez egy nagy volumenű ünnepnap, a családok összejönnek, a fiatalság bulizik. Nekem is volt szerencsém részt venni a május elsejei ünnepségen, amit az én fogadócsaládom több eseménnyel vont össze; egyik családtag házavató partiját, babavárót és a nagyszülők 50. Házassági évfordulóját is egyben tartva egész nagy lett az ünnepség. A buli az új lakásban kezdődött reggel ahonnan aztán a népes társaság levonult a család tóparti nyaralójába ahol beszélgetéssel és szaunázással telt az idő. Később elmentünk Helvivel, a fogadócsaládom nagyobbik lányával, evezni a tóra.
Egyik hétvégén elmentünk discgolfozni, ami igazából olyan mint a golf, csak frizbivel játszák. Ezután meglátogattunk egy evangélikus templomot (a finn lakosság nagy része evangélikus) ahol meghallgattunk egy misét is. A következő szombaton Helvivel ellátogattunk Helsinkibe. Első körben a Helsingin keskustakirjasto Oodi-t látogattuk meg, ami egy modern könyvtár és közösségi tér majd ebédeltünk és tovább mentünk a Helsinki székesegyházhoz. Megnéztük a nemzeti könyvtárat is ami sajnos nem volt nyitva felújítás miatt. Ezután lementünk a kikötőbe ahol épp vásár volt, így ott is elidőztünk egy kicsit. Végül elsétáltunk Helsinki egyik legrégebb óta álló fagyisbódéjához és ettünk egy fagyit mielőtt elindultunk volna vissza a vonatállomásra. Menet közben még betértünk egy két régiség boltba aztán búcsút intve helsinkinek, visszatértünk Tamperébe.
Néhány nappal később felkerekedett a család és ellátogattunk finnország egyik ikonikus tőzeglápjába pikkulatosaariba. A borús idő ellenére nagyon jó hangulatban telt a kirándulás. A túra nagy részén hangulatos fa pallókon haladtunk a tőzeglápon, időnként áthaladva egy egy fenyővel borított szigeten. Nagy örömömre sikerült a Finnországban látott madaraim listáját is gazdagítani néhány új fajjal. Az egyik szigetén megálltunk ebédelni, és készítettünk magunknak hamburgert. A kirándulás végeztével felkerekedett a család és az előbb már említett nyaralóhoz mentünk ahol a program ismét jó hangulatú beszélgetés szaunázás és az 5 fokos tóban való fürdésből állt.
Az ezt követő pénteken Laura, Laura hostja Nessa és én elmentünk a Tamperei vidámparkba, ahol az összes lehetséges járgányra felszálltunk. Délután Nessa apukája jött értünk és összeszedtük a bőröndjeimet az én fogadócsaládomtól, akiktől el is búcsúztam. Ugyanis másnap egyszerűbb volt egy helyről indulnunk haza. Nessáéknál készítettünk egy vadast a családnak és társasoztunk egy jót. A következő reggel, szombaton, könnyes búcsút vettünk a családtól és fellszáltunk a vonatra. Mostmár nem volt más hátra mint hazamenni. Szerencsére ismét minden zökkenőmentesen ment és néhány óra alatt már itthon is voltunk. Csak pislogtunk milyen gyorsan elrepült ez a negyven nap.
Nagyon tartalmas, élményekben gazdag másfél hónapot töltöttünk ebben a gyönyörű országban és ha alkalmam nyílik rá, mindenféleképpen szeretnék ide újra ellátogatni.
Csitneki Boglárka
a Váci Madách Imre Gimnázium tanulója