Valleseco
2020. február 10-16.
A második mobilitásra 2020. február 10-16. között került sor a spanyol partneriskola szervezésében.
Február 10-én 5 diák és egy tanár indult a spanyolországi Vallesecoba a pályázat 2. mobilitására. Tóth Gréta, Karnevál Csenge, László Sándor, Siska Botond és Mészáros Naomi volt az utazó csapat. A projekt előírása szerint mások vettek részt a spanyol mobilitásban, mint a német programon. Előzetesen mindenkinek fogadó családot kerestek, és a gyerekek felvették egymással a kapcsolatot, a spanyol házigazdák fotókat is küldtek a házukról, a kertükről, és sokmindenről beszélgettek írásban a diákok.
Hétfő:
Február 10-én hétfőn reggeltől kicsit aggódva figyeltük az időjárási előrejelzéseket, mert az időjárás rendkívül szelesnek ígérkezett, Nyugat-Európa felől viharos szelet vártunk. Szerencsére a 15.40-es indulásig a szél és a vihar még nem érte el Magyarország területét.
Az Ibéria menetrend szerinti járatával dél felé indultunk, és szerencsésen földet is értünk, először Madridban. A 2 és fél órás repülőút nagy élmény volt több diáknak, mivel életükben először utaztak repülőgépen. Sok fotó készült a repülőgépből, főleg mert a napnyugta is a repülőn ért minket.
Madridban néhány órás kényszerpihenő állta utunkat. Kicsit mediterrán módra kevés tájékoztatást kaptunk, de jól eltöltöttük az időt. 22.40-kor indultunk tovább az Ibéria egy másik gépével, ezúttal az óceán fölött. De mi ebből már szinte semmit se érzékeltük, mert elnyomott minket a buzgóság, csak a lefelé ereszkedésre ébredtünk.
Las Palmasban a Juan Carlos Iskola igazgatónője és az egyik tanár vártak minket hajnal 3-kor. Két autóval mentünk a szállásokra.
A mediterrán éghajlat, a barátságos fogadtatás, a pálmafák látványa már megalapozta jókedvünket, amely a továbbiakban sem hagyott el minket.
olt, mivel új barátokat szerezhettem és rengeteg élményben gazdagodhattam.
Kedd - Tóth Gréta (10.D):
2020.02.11-én kora hajnalban, több mint tíz órás úttal a hátunk mögött, picit fáradtan, de lelkesen érkeztünk meg Gran Canariára. A repülőtéren hajnal 3-kor a vallesecoi iskola igazgatója kedvesen fogadott minket. Mindenki izgatottan várta a cserediákokkal való találkozást, amire Vallesecoban került sor. Ezután mi, magyarok, elköszöntünk egymástól, és kezdetét is vette a kalandunk. Mindenkinek volt vendéglátó családja, hozzájuk mentünk el.
Reggel fél kilencre kellett a helyi iskolába mennünk, ahol új embereket ismerhettünk meg játékos formában. Véleményem szerint az ottani emberek nagyon barátságosak, mindenkit puszival üdvözölnek, közvetlenek és beszédesek.
Nagy meglepetésünkre az egész iskolát feldíszítették a tiszteletünkre: spanyol, magyar és német zászlókat ragasztottak mindenhova, az aulában pedig kiállítás fogadott minket.
Két diák tartott egy rövid iskola- és városbemutatót, illetve egy rövid videofilmet is megnéztünk Grand Canariáról.
Körbejárhattuk az iskolát, megtekinthettük a tantermeket, illetve csoportmunkákban is részt kellett vennünk. A csoportok különböző nemzetiségű tanulókból álltak (spanyol, német és magyar). Néhány óra állt rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk egy vendéggel való beszélgetésre. A feladatok megtanítottak arra, hogyan működjünk együtt gyorsan és hatékonyan. Kérdéseket írtunk össze angolul, mert a projekt nyelve angol volt.
11 órakor a kis iskolai étkezőben tízórait kaptunk: szendvics, gyümölcs, sütemény és kávé frissített fel bennünket.
Egy kis számítógépes csoportmunka után rövid városnézésre indultunk. Megcsodáltuk pl. a vallesecoi katolikus templomot. Érdekes volt, hogy a spanyol templomban egy német orgona volt, amelyen néhány éve egy felvidéki magyar csellista, Rácz József és egy spanyol orgonaművész CD-jét vették fel, és még koncertet is adtak a helyieknek.
Ezután mindenki hazament ebédelni és egy kis erőt gyűjteni a délutáni programokhoz. Szerencsénkre gyönyörű volt az idő, 24 fok. Ez a délután a kirándulásé volt.
Mi a megbeszélt helyen, Terorban a Basilika „Nuestra Senora del Pino” előtti téren találkoztunk négy órakor. A város épületei, utcái nagyon szépek és tiszták voltak. Különösen a virágzó narancs- és citromfák ragadták meg a figyelmünket. Furcsa volt februárban ennyi virágzó növényt látni. Miután felfedeztük a település nevezetes helyeit, busszal elindultunk Arucasba, ami csak néhány kilométerre helyezkedett el Terortól. A buszutat mindenki nagyon élvezte, hiszen a panoráma gyönyörű volt, szokatlanul hegyes-szakadékos volt a táj. Az út mentén egzotikus növények nőttek, amilyeneket maximum pálmaházakban láttunk itthon (vagy soha).
Arucasban megcsodálhattunk egy nagyon szép parkot, majd a hangulatos utcákon sétálgatva magyar beszédre lettünk figyelmesek. Egy ott élő magyar úrral váltottunk pár szót, aki megosztotta velünk személyes tapasztalatait. A város óvárosa és annak különleges hangulata belopta magát a szívünkbe.
Este közeledtével Terorban zártuk a napunkat, ahol a főtéren beszélgettünk, nevetgéltünk, zenét hallhattunk, jól éreztük magunkat új barátainkkal.
A keddi nap számomra felejthetetlen volt, mivel új barátokat szerezhettem és rengeteg élményben gazdagodhattam.
Szerda - Karnevál Csenge (10.D):
A február 13-i, szerdai napon a korábbi ismerkedős játékoknak köszönhetően kicsit jobban megismerve a német és spanyol diákokat, ismét a suliban indítottuk a napunkat. Csoportokba rendeződve egy emberjogi spanyol aktivista előadását hallgattuk, amit egy tanár lefordított nekünk angolra. A kiszolgáltatott helyzetben levők kilátástalan helyzetéről szóló előadást mindenki teljes csendben hallgatott végig. A következőkben olyan emberekkel készítettünk interjúkat, akik nem Grand Canarián születtek, de mára a szigeten élnek. Mindenki elmondta, milyen úton került a szigetre. Nagyon megható történetek hangzottak el, és kezdtük megérteni az ügy súlyát. Az előzetesen kidolgozott kérdéseinket feltéve elgondolkodtató válaszokat kaptunk interjúalanyainktól.
A csapatommal egy nagyon nyitott és kedves kolumbiai nőt kaptunk interjúalanynak, Melissát. A 29 éves fiatal hölgy férjével és kislányával él már biztonságban a szigeten, miután a politikai és háborús helyzet miatt el kellett hagynia Kolumbiát, a szülőhazáját. Nagyon egzotikus göndör hajával már első látásra lenyűgözött minket, és ehhez társult intelligensen összefoglalt megható elbeszélése, hogy miért kellett ideköltöznie, és mindez hogyan valósult meg. A beszélgetés során azt is elárulta nekünk, hogy minden pillanatban hiányzik neki az otthona, és ha a későbbiekben rendeződne a politikai helyzet, a legnagyobb örömmel költözne vissza, bár mosolyogva hozzáfűzte, 8 éves kislánya nagyon szeret ezen a szigeten lakni. A beszélgetést rögzítettük, amiből a későbbiekben egy podcastot vágtunk össze. A hivatalos interjú után még beszélgettünk vele, amit egy helyi tanár segített, ugyanis Melissa sajnos nem beszélt angolul, de így is nagyon jól eltársalogtunk. A többi csoportnak El Pasoból, San Salvadorból, a Fülöp-szigetekről származó interjúalanyai voltak.
Miután az interjúkat mindenki befejezte, rövid szünet következett. Uzsonnázás közben élveztük a napsütést, miközben egyre több helyi diák gyűlt körénk, akik érdeklődve kérdezgettek minket mindenféléről. A beszélgetést félbeszakította a csengő, így a diákok nélkül folytattuk pihenésünket.
Az uzsonna elfogyasztását követően felszálltunk a buszra, ami Las Palmasban, a fővárosban tett le minket. Itt egy városnéző séta következett, amely során láttunk érdekesebbnél érdekesebb épületeket, amiket pálmafák vettek körül. Aztán a társaság beült az egyik legnépszerűbb étterembe.
Az étkezést megelőzően ültetést szerveztek a tanárok, vegyítve a spanyol, a német és a magyar diákokat. Ez nagyon jó ötlet volt, mert így olyan diákokkal beszélgettem, akikkel előtte még nem volt alkalmam. Az ebéd 2 fenséges fogásból állt. Én salátát és húst választottam, amihez jellegzetes kanáriai öntettel felszolgált krumplit adtak köretként. Az összes étel isteni volt, amit körülöttem mindenki megerősített, nem csodálom, hogy ilyen népszerű ez az étterem!
Ezek után szabadidő következett, amit alaposan ki is használtunk. Mi egy 8 fős társaság részét képeztük, akikkel bejártuk a híresebb utcákat, megnéztük a nálunk nem található üzleteket, és az otthoniakra gondolva be is tértünk némelyikbe vásárolni. Az én kedvencem egy Ale-Hop nevű bolt volt, ahol minden érdekességet és esetenként furcsaságot meg lehetett találni. Ezt az üzletet a spanyolokkal együtt nagyon élveztük, jól szórakoztunk! A busznál mindenki időben ott volt, így indulhattunk is haza Vallesecoba, föl a hegyek közé a tengerpartról.
Ez a nap nagyon élménydús volt számomra a megdöbbentő interjú, a sok látnivaló és móka miatt, amelyekre mindig örömmel fogok gondolni.
Csütörtök - László Sándor (9.A)
2020. 02. 13-án reggel indultunk útnak a spanyol és a német diákokkal Maspalomasba. Már a másfél órás utazás is nagyon jó hangulatban telt, mivel a spanyol és német diákokkal nagyon jókat beszélgettünk és énekeltünk.
Mikor megérkeztünk a La Tamara iskolába, az ott tanuló diákok, valamint a tanárok is nagy szeretettel fogadtak minket. Már az utcán vártak, köszöntő táblákkal. Az igazgatónő mindenkit megölelt. Egy nagy terembe mentünk, ahol már több spanyol diák várt minket, kezükben köszöntő táblákkal. Az igazgatónő köszöntő szavaiból megtudtuk, hogy a La Tamara iskolában 23 nemzet diákjai tanulnak együtt a legnagyobb egyetértésben.
A foglalkozás eleji köszöntő után mindenki húzott egy kis szókártyát, és mindenkinek meg kellett keresni a saját csoportját, akik ugyanazt a szót húzták. Utána csapatokba rendeződtünk, és az ismerkedés volt a fő cél. Szerencsére ez sikerült is. Mindezek után sok szeretettel invitáltak minket közös étkezésre, ami után folytattuk az ismerkedést, immáron játékosabban. Eközben találkoztunk egy magyar lánnyal, a budapesti Csereklye Lilivel, aki mindössze 13 éves, de perfektül beszéli mind a magyar, mind a spanyol nyelvet. Elmondta nekünk, hogy 2 éve élnek Grand Canarián, és rendszeresen járnak Magyarországra. Reméljük, még találkozunk vele. Körbe is vezetett minket, és ami feltűnt, hogy mindenki minket nézett. Ez azért érdekes, mert a spanyol diákok még ennyi ember közül is képesek kiszűrni az újonc embereket. A legérdekesebb volt a foglalkozás vége: a csapatok felmentek a színpadra, és egy óriási képkeretbe rendeződve olyan magyar, spanyol és német szavakat kellett a kezükben levő betűkből kirakni, mint: barátság, szeretet, herz, love, friendship stb. Ezekhez mókás fejdíszeket is felvehettünk.
Az iskolai szünetben észrevettünk egy kis sarkot, ahol néhány (hét) ázsiai diák és egy tanár éppen Rubik kocka szakkört tartott. Boda Mária tanárnő szóba is elegyedett a tanárral, aki elmondta: Kb 15-20 diák jár a délutáni szakkörébe, ez itt az étkezési nagyszünet volt, és az ázsiai diákok (ők a legérdeklődőbbek a téma iránt) újabb kirakási trükköket tanultak a tanártól. Közben a Rubik-sarok falán elolvashattuk spanyolul Rubik Ernő pályafutásáról szóló információkat, megnéztünk róla néhány képet. Érdekes volt egy ilyen távoli vidéken is magyar vonatkozással találkozni.
Kimentünk az udvarra, és ott nagyobb körben folytattuk az interaktív foglalkozást. A játékok keretein belül további beszélgetések zajlottak. Zenére körbementünk, és ahol a zene megállt, mi is. A szemben megálló másik diáknak kérdéseket kellett feltennünk hétköznapi témákban. Utána sajnos jött a búcsú, és bármennyire is rossz volt abbahagyni, nagyon szép emlékekkel jöttünk el.
Ezt követően ellátogattunk a helyi pálmaparkba, ahol a természet és a csodás pálmafák mellett megvizsgálhattuk az ottani élővilágot. Itt már mindenki az óceánpart látványát várta. Mielőtt lementünk volna, előtte megtekintettünk egy ottani világítótornyot, amely egyben néprajzi múzeum is volt, sok-sok spanyol népi tárggyal, viselettel.
Onnantól már nem tarthatott vissza minket semmi attól, hogy az Atlanti-óceán partjain sütkérezzünk. Csodálatos időt töltöttünk ott. Úszásra nem volt lehetőség a szél miatt, és a tiltást piros zászlók is jelezték, ezért csak térdig merészkedtünk a vízbe. A hazaúton is jól megszokott dalolászás és beszélgetés ment. Teli torokból énekeltük a közös nagy slágereket. Nekem ez volt a kedvenc napom a hétből.
Péntek - Siska Botond (9.B)
A február 14-i pénteki nap délelőttjén először a városházára látogattunk, ahol Valleseco polgármestere fogadott minket. A nagyterem falait a korábbi polgármesterek arcképei díszítették. A polgármester elmondta a városról tudni érdemes információkat, a település rövid történetét, majd mindenkit megajándékozott egy-egy oklevéllel és apróbb ajándékokkal. Ezután visszamentünk az iskolába.
A pénteki nap további részét a vallesecoi iskolában töltöttük. Délelőtt öt csapatra voltunk osztva. Öt programot szerveztek nekünk, minden csapat minden programot kipróbált vetésforgó-szerűen. A programok közt volt kémia óra, ének óra, testnevelés óra, művészet, azaz falfestés és a szerdán készített interjúk írásba foglalása a számítógépes teremben. A kémia órán kísérleteztünk, és a vegyületek angol nevét tanultuk, gyakoroltuk, ének órán egy nagyon kedves, játékos szövegű spanyol népdalt énekeltünk, testnevelés órán csapatjátékokat játszottunk, például a labdás kidobós játéknak egy helyi változatát, a falra pedig a három ország zászlaját festettük fel, de előtte védőruhát vettünk fel, hogy ne festékezzük össze magunkat. Ezt egy rövid ebédszünet követte, majd kimentünk az udvarra napfürdőzni, és egy kicsit beszélgetni. Ez volt a délelőtti program.
Eközben minden országból egy tanár és egy diák a vallesecoi rádióstúdióba ment, mert riport készült velük. Magyar részről László Sanyi és Boda Mária tanárnő vettek részt ezen a programon. Spanyol házigazdáink közül az egyik diák, Joaquin fordította spanyolról angolra a spanyol riporter kérdéseit és a válaszokat. A riporter a programokról, a benyomásokról kérdezte a vendégeket. Délia, a spanyol mobilitás másik tanár szervezője beszélt projektről, a célokról, az eddig elvégzett közös munkáról. Német részről Caroline Sala tanárnő beszélt, ő spanyolul, mert spanyoltanár, illetve az egyik német diáklány mesélt arról, mennyiben volt ez más program, mint a korábbi, a német mobilitás. A magyarok a különlegességekről beszéltek, hiszen Vác és Valleseco mintegy 3700 km-re van egymástól, sokminden egészen más a két országban.
A délután folyamán a vendéglátó családom és a másik magyar fiú, Sanyi vendéglátó családja közös programot szervezett nekünk: együtt elmentünk a Las Palmasi Poema del Mar Aquariumba, ahol többek közt a világ legnagyobb mélyvízi akváriuma is található. Ez a hely Las Palmas egyik legújabb látványossága, 2017-ben nyílt meg. Rengeteg érdekes, egzotikus és néha rémisztő állatot láttunk ebben a hatalmas épületben, halakat és más tengeri állatokat. A legnagyobb állat itt egy 36 méter hosszú cápa volt. Nekünk, tenger nélküli magyaroknak különösen érdekesek voltak a számunkra sokszor fel sem ismerhető tengeri állatok.
Ezek után a gyerekekkel lementünk az óceánpartra, ahol megvacsoráztunk, és egy kicsit áztattuk magunkat az óceánban. Nekem ez első találkozásom volt ekkora vízzel. A hangulat nagyon jó volt. Ez volt az az este, amikor mindenki kezdett igazán összeszokni, és sokat beszélgettünk egymással, nem csak az azonos nyelven beszélőkkel. Jó kis angolnyelv-gyakorlás is volt ez egyben.
Szombat - Mészáros Naomi (10.D)
A szombati nap volt az utolsó, ami eltölthettünk Gran Canarián. Nekem ez volt az egyik kedvenc napom, bár lehetetlen dolog választani, hiszen minden nap csodálatos volt, és jó hangulatban telt.
Szombat reggel a szokásos találkozóhelyen (Valleseco benzinkútjánál) gyülekeztünk. Utunkra elkísért egy helyi tanár, a német származású Wolfgang (a spanyol diákok a keresztnevükön szólítják a tanárokat), aki a túrát vezette. Miután megérkezett minden diák és tanár, a busz a hegyek felé vette az irányt.
Az út szokás szerint nagyon hosszú volt, de annál izgalmasabb. Mindenki táncolt a buszban, és közösen énekeltük a legnépszerűbb spanyol dalokat-zenéket. Az egész busz tőlünk zengett, és hihetetlen hangulat uralkodott.
Közben lélegzetelállító kanyarokon át vezetett az utunk, egyre feljebb. Néha alig mertünk lenézni. A sofőr sokszor dudált a kanyarokban, hogy a szemben érkező autók is figyeljenek, mert az út szűk volt.
Hamarosan megérkeztünk a megfelelő magasságra, ahonnan gyalog kellett folytatnunk az utat. A túra kissé fárasztó volt, de pótolt minket a gyönyörű látvány és a hangulat. Kimentünk a hegy különböző széleire, ahonnan az egész szigetet megcsodálhattuk, a felhők magasságából. Egyre feljebb és feljebb kellett mennünk, és a vége felé már a sziklákon kellett másznunk.
Mikor vége lett a túrának, a busz elvitt minket egy közeli étterembe, amihez egy barlangon keresztül jutottunk be. az étterem felét sziklába vájták, olyan volt, mintha félig a levegőben lógott volna. Elfoglaltuk a helyünket, de ekkor a tanárnők kicsit összekeverték a csapatot, hogy minél több új embert ismerjünk meg. Ekkor beszéltünk először a török lánnyal, Sanemmel, mint kiderült 5 nyelven beszél, és Németországban él.
Az ebéd után még csináltunk pár közös képet az új barátainkkal, majd visszaszálltunk a buszra, ami meg sem állt Vallesecoig. Már a hazafele úton eluralkodott a viszonylag szomorú hangulat, mivel ez volt az utolsó együtt töltött napunk.
Este még elmentünk egy parkba (ezúttal már tanárok nélkül), ahol már mindenki a könnyeivel küszködött. Kicsit oldódott a szomorúság, mikor zenét kapcsoltunk be, és mutattunk népszerű magyar dalokat is. Ezután már tényleg csak a búcsú volt hátra, hiszen a legtöbbjükkel már nem találkoztunk másnap.
Csodálatos és élményekben gazdag hetet kaptunk, és persze rengeteg új barátra tettünk szert, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és megígértük, hogy egyszer még viszontlátjuk egymást.
Köszönettel tartozunk Boda tanárnőnek, aki bízott bennünk, és elvitt erre a csodálatos helyre. Nélküle talán nem élhettük volna át talán életünk egyik legjobb hetét.
Vasárnap
Február 16-án hajnali 3 órakor indultunk a Las Palmas-i reptér felé. A korai indulás azért volt fontos, mert 6-kor indult a repülőnk Madridba, és 2 órával indulás előtt ki kellett érnünk. Az időjárás főleg az Egyesült Királyságba induló gépek menetrendjét borította föl. A mi Ibéria gépünk ezúttal pontosan indult Las Palmasból Madridba, és Madridban sem kellett túl sokat várnunk. A csomagjainkat a szemünk láttára pakolták a 2. Ibéria-gépbe.
Szinte eseménytelen út után 15.05 perckor landoltunk Budapesten. Az időjárás ezúttal is kegyes volt hozzánk. Bár a spanyolországi 32 fokot nem érte el a hőmérséklet, ragyogó napsütésben indult mindenki haza, tele élményekkel és ajándékokkal.
