Erasmus K2 Changing places (online magyar mobilitás)
2021. november 29-december 4.
A Covid-járvány sokféleképpen szólt bele az életünkbe. Nekünk pl. úgy, hogy a gimnázium angol nyelvű Erasmus K2-projektjét kénytelenek voltunk egy időre felfüggeszteni, illetve a magyar mobilitást 2021. novemberében online megszervezni.
Mivel a projektben 16 éves kor a felső korhatár, a projektben korábban dolgozó diákok nem vehettek részt ebben a mobilitásban, új diákokat kellett választani. Ennek szempontjai az angol nyelvtudás, a motiváltság, az aktivitás, szaktanári-osztályfőnöki ajánlás és bizonyos emberi tényezők voltak. Így esett a választás 5 9.-es és 10.-es madáchos diákra.
2021. november utolsó hete volt alkalmas mindhárom fél (spanyol, német, magyar) számára a magyar mobilitást online lebonyolítására. 2021. november 29-én kezdtük a programot. Témánk a Vácott élő kisebbségek helyzetének kutatása, ismertetése, előtanulmányok és az itt élő kisebbségi képviselőkkel készült interjúk nyomán. Keveset tudtunk a témáról. Mivel együtt kellett dolgoznunk külföldi partnereinkkel, az iskolától kaptunk egy kamerás laptopot, amelynek segítségével bekapcsoltuk a vendégeket is a helyi történésekbe. Előzetesen elküldtük nekik a programot, hogy ők is fel tudjanak készülni a témákból.
Beszereztünk egy iskolai fényképezőgépet, amelynek segítségével filmeket-fotókat készítettünk a programeseményekről, és megkértünk egy korábbi projekttagot, Kóka Dorinát, hogy segítsen a felvételek elkészítésében. Továbbá kialakítottuk a munkamenetet: Mindenki aktívan részt vesz az eseményekben, magyarul is, angolul is kérdez-fordít, a gördülékenység érdekében beosztottuk, az egyes helyszíneken ki milyen munkát fog végezni.
Az online mobilitás előtt tanárnőnk, Boda Mária elküldte a magyar résztvevő diákok névsorát a külföldi tanároknak, így előzetesen fel tudtuk venni egymással a kapcsolatot Facebookon, Instagramon. Így az online „találkozáskor” ismerősként üdvözöltük egymást. Egy-egy ismerős arc megjelenésekor ováció, taps kísérte a kölcsönös bemutatkozásokat. Hétfőn délután mi magyarok a Madách Gimnázium kommunikációs szobájában gyűltünk össze, ahol két laptopot állítottunk fel: az egyiken külföldi projekttársainkkal kommunikáltunk Google meeten, szóban és írásban, a másikon a saját anyagainkat játszottuk le. Figyelni kellett az időeltolódásra is, hiszen Grand Canaria eltérő időzónába tartozik. Nagy izgalommal küldtük el a külföldi tanároknak a belépés linkjét, akik továbbították ezt a saját diákjaiknak. A bejelentkezések gond nélkül megtörténtek: sorra léptek be a már ismerős diákok. Boda tanárnő ismertette a munkamenetet: Először mindenki bemutatkozott szóban, mivel nem mindenki volt egymással online kapcsolatban. Egy új tanár kapcsolódott a projektbe, a vallesecoi angol szakos Dulce. Mivel Magyarország mindkét partnernek ismeretlen volt, néhány saját készítésű PPT-t, videót mutattunk be spanyol és német projekttársainknak Magyarországról (Gaál Balázs munkája). Büszkén mutattuk be egy PPT-ben a magyar találmányokat (Domján Bence): Rubik kockát, telefonközpontot, golyóstollat, C-vitamint, a gyufát, a holográfot, a számítógép prototípusát, a kocsit és egyéb magyar érdekességeket. A külföldi diákok javarészt nem tudták, hogy ezek magyar találmányok. Főleg a grand canariaiaknak szolgált ez sok újdonsággal.A következő bemutató a Szívem városa c. váci dal volt (nem saját munka), amelyben a legjellegzetesebb váci vonatkozásokról kaphattak képet a partnerek. Voltak kérdéseik. Barkóczi Máté válaszolt legtöbbször a kérdésekre, Kerek Diána is segített neki. A laptopokat Marinovszky András kezelte, illetve az írásban beérkező kérdéseket ő ismertette a váciakkal. Vác bemutatása szóban is megtörtént, amely nagy tetszést aratott. Itt esett szó a város viharos történelméről is, és hogy több kisebbség telepedett le a városban. A szóbeli ismertetés erre a projekttémára fókuszált.Aztán az iskolabemutató következett: az angol feliratos filmben a korábbi közös projektekből is kerültek be képek (főleg a 2019. évi kirchhaini mobilitás képei). A változatos témájú bemutatkozó filmből főleg a partnereket is érintő részek arattak sikert (pl. a német tagozat bemutatása, ahol a magyar diákok németül beszéltek, illetve a spanyol tagozaté, ahol egy spanyol dalt énekelve mutatkoztak be a spanyolosok).Ehhez kapcsolódtak a partneriskolák is: a németek énekeltek egy rövid dalt, a spanyolok egy temperamentumos spanyolt dalt énekeltek, sőt táncoltak is. Nagyon tetszett a produkciójuk. A bemutatók után megbeszéltük a további teendőket: Ki hogyan vesz részt az online mobilitásban, hisz együtt kellett dolgozni a projekten. Ismertettük a saját elképzeléseinket, a külföldi partnerek is adtak ötleteket, így mindenki kapott információt a hét további menetéről.A jó hangulatú délután hamar eltelt, izgalommal vártuk a másnapot, amikor a valódi munka elkezdődik.
.
Az online mobilitás előtt tanárnőnk, Boda Mária elküldte a magyar résztvevő diákok névsorát a külföldi tanároknak, így előzetesen fel tudtuk venni egymással a kapcsolatot Facebookon, Instagramon. Így az online „találkozáskor” ismerősként üdvözöltük egymást. Egy-egy ismerős arc megjelenésekor ováció, taps kísérte a kölcsönös bemutatkozásokat.
Hétfőn délután mi magyarok a Madách Gimnázium kommunikációs szobájában gyűltünk össze, ahol két laptopot állítottunk fel: az egyiken külföldi projekttársainkkal kommunikáltunk Google meeten, szóban és írásban, a másikon a saját anyagainkat játszottuk le. Figyelni kellett az időeltolódásra is, hiszen Grand Canaria eltérő időzónába tartozik. Nagy izgalommal küldtük el a külföldi tanároknak a belépés linkjét, akik továbbították ezt a saját diákjaiknak.
A bejelentkezések gond nélkül megtörténtek: sorra léptek be a már ismerős diákok. Boda tanárnő ismertette a munkamenetet: Először mindenki bemutatkozott szóban, mivel nem mindenki volt egymással online kapcsolatban. Egy új tanár kapcsolódott a projektbe, a vallesecoi angol szakos Dulce.
Mivel Magyarország mindkét partnernek ismeretlen volt, néhány saját készítésű PPT-t, videót mutattunk be spanyol és német projekttársainknak Magyarországról (Gaál Balázs munkája). Büszkén mutattuk be egy PPT-ben a magyar találmányokat (Domján Bence): Rubik kockát, telefonközpontot, golyóstollat, C-vitamint, a gyufát, a holográfot, a számítógép prototípusát, a kocsit és egyéb magyar érdekességeket. A külföldi diákok javarészt nem tudták, hogy ezek magyar találmányok. Főleg a grand canariaiaknak szolgált ez sok újdonsággal.
A következő bemutató a Szívem városa c. váci dal volt (nem saját munka), amelyben a legjellegzetesebb váci vonatkozásokról kaphattak képet a partnerek. Voltak kérdéseik. Barkóczi Máté válaszolt legtöbbször a kérdésekre, Kerek Diána is segített neki. A laptopokat Marinovszky András kezelte, illetve az írásban beérkező kérdéseket ő ismertette a váciakkal. Vác bemutatása szóban is megtörtént, amely nagy tetszést aratott. Itt esett szó a város viharos történelméről is, és hogy több kisebbség telepedett le a városban. A szóbeli ismertetés erre a projekttémára fókuszált.
Aztán az iskolabemutató következett: az angol feliratos filmben a korábbi közös projektekből is kerültek be képek (főleg a 2019. évi kirchhaini mobilitás képei). A változatos témájú bemutatkozó filmből főleg a partnereket is érintő részek arattak sikert (pl. a német tagozat bemutatása, ahol a magyar diákok németül beszéltek, illetve a spanyol tagozaté, ahol egy spanyol dalt énekelve mutatkoztak be a spanyolosok).
Ehhez kapcsolódtak a partneriskolák is: a németek énekeltek egy rövid dalt, a spanyolok egy temperamentumos spanyolt dalt énekeltek, sőt táncoltak is. Nagyon tetszett a produkciójuk.
A bemutatók után megbeszéltük a további teendőket: Ki hogyan vesz részt az online mobilitásban, hisz együtt kellett dolgozni a projekten. Ismertettük a saját elképzeléseinket, a külföldi partnerek is adtak ötleteket, így mindenki kapott információt a hét további menetéről.
A jó hangulatú délután hamar eltelt, izgalommal vártuk a másnapot, amikor a valódi munka elkezdődik.
2021. november 29. Hétfő
2021. november 30. Kedd
Elsőként a váci szlovák kisebbség képviselőjéhez, Menczer Sándornéhoz látogattunk el, ahol dr. Alt Gyula a váci szlovák önkormányzat vezetője is megjelent. Marika néniék felkészültek erre az estre: magyarországi szlovák újságot, könyveket tettek ki, kerámiákat, szlovák használati tárgyakat gyűjtöttek össze, speciális szlovák süteményekkel, italokkal vártak minket. Marika néni el is magyarázta, hogyan készülnek ezek a sütemények. Bár mindkettejük anyanyelve a szlovák, a társalgás magyarul folyt, ám mindent, a kérdéseket (magyarul elsősorban Gaál Balázs kérdezett)-válaszokat is fordítottuk angolra a partnereknek. A partnerek is kérdeztek, ezeket magyarra fordítottuk (Barkóczi Máté és Domján Bence fordítottak). Ez kicsit bonyolultan hangzik, a valóságban nagyon gördülékenyen ment minden.
Marika néni szlovák népviseletű babákat tett ki, elmondta, miben különbözik ez a magyartól, illetve a jellegzetes szlovák életmódról beszélt. Gyuszi bácsi a bonyolult magyar történelemnek azt a részét magyarázta el, hogyan kerültek szlovákok Magyarországra. Szó esett a Felvidék speciális helyzetéről, a szlovák-magyar lakosságcseréről is. A projektpartnereknek sokminden nem volt világos, nem ismerték a magyar történelem viharos századait, így sok kérdésük volt. A képviselők elmondták, hogy Vácott minden évben szlovák karácsonyt szerveznek, ahol a város lakossága is részt vesz, illetve a Váci Világi Vigalom nyári fesztiválon is szerepelnek. Szóba került, hogy Magyarországon több mint 30 szlovák kéttannyelvű iskola van, ahol az anyanyelvükön, szlovákul tanulhatnak a gyerekek. Van egy osztálytársunk, aki ilyen helyről jött, neki B2 típusú középfok nyelvvizsgája van szlovákból. Ez meglepte a partnereket.
A jó hangulatú estet Gyuszi bácsi által elénekelt szlovák dalok zárták. Mi pedig alaposan belakmároztunk Marika néni süteményeiből.
2021. december 1. Szerda
Ezen a délutánon dr. Demján Györgynét és Sikk Józsefné Krisztinát kerestük fel, akik a váci Ukrán Kisebbség vezetői. Sikk Józsefné elnök 50 éve él Magyarországon, mégis érződik magyar beszédén az ukrán akcentus. Mindketten Ukrajnában születtek, felnőttként jöttek ide.
Az online találkozó a bevált módon zajlott: egy diák a kamerás laptopnál figyelte a partnerek reakcióit-kérdéseit. Egy másik diák magyarul kérdezett (Kerek Diána), egy pedig angolra-angolról fordított (Domján Bence), előre megbeszélt módon, de mindenki aktívan bekapcsolódott mindenbe.
Natália és Krisztina néni ukrán süteményekkel fogadott minket. Előkészítettek újságokat, könyveket, népviseletet is, amelyeket fel is próbálhattunk. Elmondták: a népviselet azért fontos, mert ezzel fejezi ki leginkább egy kisebbség a saját kultúráját. A kitett könyvekben a cirill betűk okoztak némi fejtörést mindannyiunknak, de Boda tanárnő, aki tanult oroszul, olvasott is egy rövid részt, hogy mindenki hallja a nyelv hangzását.
A kisebbségi képviselők beszéltek arról is, milyen régi kapcsolat fűzi a magyarokat az ukránokhoz: Már a középkorban voltak ukrán betelepülések Magyarországra. Pl. a közeli Nagyoroszi falu neve az ott élő ukránokra utal (akik szlávok, mint az oroszok). Szó esett az ukrán kultúráról, zenéről, táncról, hangszerekről, tipikus ételekről. Azonban a legtöbb külföldi kérdés a kisebbségi választásokról szólt: Újdonság volt a projektpartnereknek, hogy nálunk van kisebbségi törvény és választás, sőt Ukrán Országos Önkormányzat is, és az is, milyen sok ukrán származású dolgozik Magyarországon ahhoz képest, hogy Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak, elvben nehezebb a munkaerő-áramlás.
Bár az ukrán is szláv népcsoport, mint a szlovák, sok eltérést tapasztaltunk a két kultúra között. Ezen a délutánon-estén sok újdonságot tudtunk meg, amelyeket az iskolában nem tanultunk.
Riport a váci ukrán kisebbség képviselőivel:
2021. december 2. Csütörtök
Talán ez a nap volt a számunkra a legérdekesebb. Ekkor látogattunk el Furcsa Gáborhoz, aki görög kisebbségi képviselő már több ciklus óta. Furcsa Gábor a váci Táncsics Mihály Szakgimnázium tarára, aki civilben a görög kultúra lelkes híve, görög táncházakba jár, jó kapcsolatot ápol az országos görög önkormányzat képviselőivel is. Mint később megtudtuk, a tanár úr százhalombattai, ahol szintén több nemzetiség él, ő görög és szerb felmenőkkel rendelkezik.
Amikor odaérkeztünk hozzá, a nappaliban görög zászló lengett, görög népzene szólt, az asztalon görög tárgyak és édesség voltak kitéve, és a tanár úr görög népviseletben fogadott minket. Bemutatkozás után elmagyarázta a ruha jellegzetességeit, pl. a cipő bojtjának érdekes történetét: a török időkben ebbe rejtették a kést a görögök, ha védekezni kellett, illetve a szoknya is a törökök megtévesztését szolgálta.
Ha már szólt a zene, hamar bevont minket a táncba: megtanított néhány görög tánc alaplépésre. A férfitáncokat hamarosan négyen körben táncoltuk, Kerek Diánának pedig egy hagyományos férfi-nő páros táncot tanított meg. A külföldi partnerek nagy tapssal jutalmazták a produkciókat. Ahogy korábban, itt szóba kerültek görög ételek, zenék, újságok, könyvek, a görög írás, a kultúra minden szegmense.
Beszélgetés (videó)
Furcsa Gábor ezek után mesélt a görögök történetéről, Magyarországra érkezésükről. A magyarországi görög kisebbség a görög diaszpóra egyik részeként több hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. A független Görögország létrejöttét megelőzően a Bizánci Birodalom jelentette a magyar–görög kapcsolatokat. Később voltak szomorú politikai témák is, pl. az 1948-as görög polgárháború, amikor sok gyereket menekítettek külföldre, így ide is. Pesten pl. a dohánygyár környékén telepedtek le.
Százhalombattához közel van az a görög falu, Beloiannisz, ahol ma is nagyrészt görögök élnek, az iskolában is görögül tanulnak a gyerekek, és minden év augusztus 20-án görög nemzeti ünnep keretében sok görögországi folkegyüttes, zenész érkezik ide.
Házigazdánk Beloianniszról mesél (videó)
A leghíresebb váci görög Argenti Döme homeopata orvos volt, aki a 19. században sok híres embert gyógyított: a Madách család, József főherceg, Vörösmarty, Tompa Mihály és Deák Ferenc is a páciensei közé tartozott. Vácott van egy görög templom is, amely ma kiállítóhely, 1793-95 között épült a belvárosban. Szóba kerültek mai magyarországi görögök: Papadimitriu Athina színésznő, színész lányai, Trokán Anna és Nóra, sőt az egykori politikus Teleki Pál anyai ágon görög származású volt.
Az eseményekhez a partneriskolák diákjai is hozzászóltak. Nekik nyilván a magyarországi görögök neve nem sokat mondott, de amikor Beloiannisz görög falura terelődött a szó, akkor sok kérdésük volt pl. Milyen jelei vannak ma, hogy az egy görög falu? Ugyanolyan jogai vannak-e egy ilyen falunak, mint bármely más önkormányzatnak? Vannak-e vegyes házasságok, azaz betelepülők a faluban? stb.
A váci görög templom kapcsán a szerb kisebbség is szóba került. Furcsa Gábor egyik ágon szerb ősökkel rendelkezik, ezért is kötődik a szerb kisebbséghez. Legközelebb Szentendrén van szerb kisebbség. A szerbek először a törökök elől menekültek Szentendrére. Furcsa Gábor gyakran jár szerb táncházba oda, sőt egyszer a Madách Gimnázium egy csoportjának szerb táncokat tanított be egy Madách-napra. Úgy gondoltuk, ő autentikus képviselője ennek a kisebbségnek is.
A nappalijában volt két próbababa, amelyeken szerb népviseleteket mutatta be. Azt is megtudtuk, hogy Furcsa Gábornak van Magyarországon a legnagyobb opanki-gyűjteménye (opanki=szerb népi cipő), a Néprajzi Múzeum is tőle kölcsönöz cipőket, ha egy kiállításhoz szüksége van ezekre. Ezt a több mint 60 pár opankit megcsodáltuk egy nagy vitrines szekrényben.
Furcsa Gábortól egyebeket is megtudtunk a szerb kisebbségről: A magyarországi szerbekre a kimagasló iskolázottság jellemző. Nekik is van kéttannyelvű iskolájuk (pl. Battonyán), illetve szerb nyelvű színházuk. Képviselőik a társadalom valamennyi területén kiemelkedő eredményeket értek el, az Akadémiától és az egyetemeket át a kórházigazgatóságig. A zene területén a legismertebbek a Sztevanovity testvérek - Zorán és Dusán, valamint a Vujicsics testvérek – Tihamér és Sztoján, illetve Petrovics Emil zeneszerző. A szerb népzenét játszó szentendrei Söndörgő együttesnek (a világhírű Vujicsics együttes gyerekeiből alakult) van váci tagja, Dénes Ábel. A Söndörgő-tagok mindegyike váci zenei szakközépiskolában tanult.
Úgy érezzük, a témából nagyon sokat tanultunk mi is, nemcsak projektpartnereink.
2021. december 3. Péntek
Ezen a délutánon a kommunikációs szobában a téma feldolgozása csoportmunkában történt. Hogy közösen használjuk az angol nyelvet is: vegyes csoportok alakultak, és minden csoport egy-egy, a projekt témájához kapcsolódó szabadulószobai feladatot oldott meg. A csoportokat véletlenszerűen alakítottuk, de különböző nemzetiségűek alkottak egy-egy csoportot. A feladatokat előre nem ismerték a magyarok sem. A legnehezebbnek egy úgynevezett tongue twister (magyar nyelvtörő elmondása külföldi partner által) bizonyult, amelyet csak külföldi partner mondhatott el, persze a magyar partner segíthetett a kiejtés megtanulásában. Nagy nevetés kísérte ezeket a feladatokat.
Amikor mindenki „kiszabadult”, még beszélgettünk a tapasztalatokról, kinek mi jelentette a legnagyobb élményt. A tanárok elégedettek voltak a megoldott feladatokkal, az elkészült vázlatokkal (amelyekből PPT-ket terveztünk), az együttműködéssel.
2021. december 4. Szombat
Ezen a napon a héten megírt vázlatokból, jegyzetekből, emlékeinkből PPT-ket készítettünk, illetve projektpartnereink is feldolgozták ezeket a mi segítségünkkel. Ami még nem volt világos a számukra, megbeszélték velünk, kérdéseket tettek fel. Megígérték, hogy az elkészült anyagokat a következő külföldi mobilitás alkalmával láthatjuk élőben is, nemcsak a közös drive-on.
A délelőtt során tehát mindannyian lázas munkába fogtunk. Mivel az iskolák mindenhol üresek voltak, mindenki egy-egy anyagon dolgozott a maga számítógépén, közben állandó kapcsolatban állva a partnerekkel, mert sok kérdés merült fel. Az így elkészült anyagokat egy közös drive-ra töltöttük fel.
A napot a magyar csoport egy közös pizzázással zárta. Úgy érezzük, fárasztó, de tartalmas hét zárult le, amely remélhetőleg a tavaszi mobilitásokkal folytatódni fog.