Rec-Irsai Zsófia
Málta
Rövidtávú diákmobilitás
2024. február 3-18.
A repülővel való utazás zökkenőmentesen alakult, annak ellenére, hogy ez volt életem első repülőútja. Az előzőleg megbeszéltek szerint pedig a máltai reptéren már vártak, és autóval vittek el a szállásra, az NSTS Campusra.
Útközben megismerkedtem Daniillal, aki az máltai tartózkodásom alatt a menedzserem volt. A szálláson több külföldi cserediákkal is megismerkedtem, többek között kettő holland diáklánnyal. Rajtam kívül még ketten voltunk egy szobában, de mind a hárman magyarok voltunk. A következő két hétben velük együtt jártam iskolába.
Február 3-án és 4-én engem, a szobatársaimat és még néhány diákot Daniil és még két segítő körbevezetett a környéken, megmutatta, hogy merre vannak a buszmegállók, és merre vannak a boltok. Emellett felhívták a figyelmünket arra, hogy Máltán a csapvíz nem iható. Ezek után még elmentünk egy közeli parszakaszra a Silema-ra, ahol ismerkedéssel, beszélgetéssel és társasjátékozással töltöttük el a nap hátra levő részét.
5-e volt az első tanítási napunk a Giovanni Curmi Higher Secondary School-ban. Az iskola a szállásunktól közel egy órányi buszútra volt.
Máltán a tömegközlekedés eléggé kiszámíthatatlan és nem nagyon igazodik a menetrendhez, ezért hogy gond nélkül tudjak utazni, le kellett töltenem egy alkalmazást a Tallinja-t amit Málta szerte szinte mindenki használ, mert ennek segítségével nyomon lehet követni a buszokat (amelyek mellesleg szinte mind elektromossággal működnek), így mindig tudni hogy a kiválasztott megállóba mikor és milyen buszok érkeznek. A buszok használatához kaptam két darab darabonként egy hétig érvényes buszkártyát, ezek úgy működtek mint Magyarországon a bérletek. A máltai közlekedés érdekessége, hogy baloldali, ami az első pár napban még kissé zavaró volt, de szerencsére a későbbiekben már semmilyen gondot nem okozott.
A máltai oktatási rendszer eléggé eltérő a magyartól, mert maga az iskola, ahova jártam egy higher secondary shool volt, ami a tanulóknak két évig tart, és felkészít az egyetemre (Máltán egyetlen egy egyetem található, az University of Malta). Itt a tanulók már az érdeklődési körüknek megfelelően választhatnak tantárgyakat. Nekem a választott tantárgyaim az Angol, Pszichológia, Alkalmazott Matematika, Vizuális Kommunikáció és a Marketing volt. Emellett mindenkinek kötelezően tanulnia kellett a System of Knowledge-ot, röviden SOK-ot, ami heti három órából áll, egy-egy órát szánva a máltai gazdaságra és politikára, egyetemes es máltai történelemre, és a környezettanra.
Az iskola területére való belépéshez mindenkinek szüksége volt egy azonosító kártyára. Maga az iskola több külön épületben helyezkedett el, ezért a különböző órákra más-más épületbe kellett átmennem. Az órák között nem voltak szünetek, viszont a nap közepén volt egy egyórás ebédszünet, amikor a diákok akár az iskola tereltét is elhagyhatták. Emellett nekem naponta egy vagy akár kettő lyukasórám is volt.
A tanítás reggel 8:15-kor kezdődött, és naponta 5-6 darab az otthoniaktól eltérően nem 45, hanem 55 perces tanórám volt. A tanárok többnyire előre elkészített prezentációkból tanítottak, és csak nagy ritkán írták a táblára (kivétel volt az Alkalmazott Matematika) de abban az esetben is okos táblát használtak. Az órák angolul, többnyire meglehetősen interaktívan zajlottak. A legtöbb diák nem papír alapon jegyzetelt, hanem laptopra, vagy más okos eszközbe. A tanárok kedvesen fogadtak, elbeszélgettek velem egy kicsit az óra előtt. Viszont meglehetősen kellemetlenül éreztem magam amiatt, mert a magyarral ellentétben angolul nem igazán tudtam magázódni, és nem is várták el tőlem. A tantárgyak közül leginkább a Pszichológia tetszett, mert az ott tanult tananyag nagyon közel állt az otthon tanult biológiához, és jól ki is egészítette azt.
A második hétre menedzserünk megszervezte, hogy az NSTS English Language Institute-ban tanulhassunk.
Az épület ahol tanultam nem volt messze a szállásunktól, így minden nap gyalog jártam be, viszont az első napom kicsit nehézkesen indult mivel az épület egy eléggé eldugott helyen volt, és legelőször rossz helyen kötöttem ki. Amikor megérkeztem a recepción kedvesen fogadtak, és bemutattak a leendő tanáromnak, és a csoporttársaimnak.
A csoporttársaim hozzám hasonlóan mind külföldi cserediákok voltak, volt köztük francia, olasz és holland is. A tanórák nagyon családias hangnemben teltek, a tanárunk Shean nagyon lelkesen és energetikusan tanított, sokat beszélgetett velünk, gyakoroltatta a nyelv használatát. Nagyon érdekes volt közben hallani, hogy a különböző országokból származó diákok milyen akcentussal beszélik az angolt.
A tanítási nap két hosszabb tanórára volt felosztva, a két óra között egy hosszabb szünettel. Ez idő alatt lehetőségem volt beszélgetnem a többi tanulóval, akikkel sokkal fesztelenebbül tudtam beszélni, mert mindannyiunk körülbelül ugyan azon az angol nyelvi szinten volt.
Magukon a tanórákon különféle nyelvtant vettünk, mint például a first, second, third és a mixed conditions. Feladatlapokat oldottunk meg, amik nagyban hasonlítottak a magyarországi angol érettségire, emellett pedig hosszasan gyakoroltuk beszédben a nyelvtan gyakorlati alkalmazását. Mivel a tanárunk az USA-ból származott, ezért sokszor azt is megbeszéltük a témához kapcsolódóan, hogy a brit angolban és az amerikai angolban mit hogyan mondanak máshogy. Összehasonlítva az itt tanulásom teljesen más élmény volt, mint amit az első héten tapasztaltam, mivel itt a csoport kis létszáma miatt a tanár mindenkivel egyesével tudott foglalkozni, türelmesen megvárta míg minden diák összerakta a mondandóját, és emiatt sokkal interaktívabb élmény volt mint az előbbi.
Az iskolában rengeteg cserediák tanult, néhányukkal ugyanazon a Campuson laktunk, és a két szobatársam mellett találkoztam még két magyar diáklánnyal is, akikkel sok közös óránk volt, így meglehetősen sokat beszélgettem velük, és megvitattuk a Máltán szerzett tapasztalatainkat. Azonban sajnos előre nem látott események miatt csak egy hétig tudtam ebben az iskolában tanulni. Az utolsó tanítási napomon az órák végeztével búcsút vettem diáktársaimtól és tanáraimtól, találkoztam az igazgatónővel, és átvettem a learning agreement-et. Emellett egy oklevelet is kaptam.
Giovanni Curmi Higher Secondary Shool egyik épülete
Giovanni Curmi Higher Secondary Shool -Alkalmazott Matematika
A Máltán való tartózkodásom alatt szerencsém volt tanuja lenni a Karneválnak.
Ilyenkor a sziget szerte jelmezes felvonulásokat tartanak, a karneválozók kidíszített, világító kocsikkal együtt haladnak, a jelmezesek kisebb csoportokban, aszerint, hogy milyen egyesülethez tartoztak. A tömeg sokszor egybevegyült a jelmezesekkel, sokszor akár együtt is táncoltak, fotózkodtak. Szobatársaimmal együtt én is elmentem megnézni a vallettai karnevált.
A karnevál több napon keresztül tartott, mi az első két napon látogattuk meg, mindig kora délután kezdődött, és a csúcspontját késő este érte el.
Szabad időmben többnyire mindig a szobatársaimmal mozogtam együtt, sokat sétáltunk, és igyekeztünk felfedezni a várost. Még az egyetem parkját is meg tudtuk látogatni. Az utolsó hét hétvégéjén együtt elmentünk, és meglátogattuk Gozot, a Máltához tartozó második legnagyobb szigetet, ahol bolyongtunk a városban, és a sziget citadelláját is meglátogattuk. Emellett voltunk még Mdinában, ami Málta ősi történelmi fővárosa.
Az utolsó napon búcsút vettem a menedzseremtől és újonnan szerzett ismerőseimtől, és bár kisebb bonyodalmak árán, de a szükséges papírokat is elintéztük. Kora hajnalban indultam meg a máltai repülőtér felé.
Mdina óvárosa
Mdina óvárosának főkapuja
Összesítve a máltai utazásom hatalmas élmény volt, rengeteget tanultam a máltaiak érdekes kultúrájáról és történelméről, sok gyönyörű helyet látogattam meg, és természetesen sokat is fejlődtem ezalatt. Bár kezdetekben kihívást jelentett a sok különböző akcentusban beszélő embereket megértenem, mégis meglepően hamar hozzájuk tudtam szokni. Sokat fejlődött az önállóságom, hiszen nagyon sok mindent kellett egyedül megoldanom. A legfontosabbnak viszont azt tartom, hogy az angoltudásom, főleg a beszéd és a halottszöveg értésem sokat fejlődött, és most már sokkal fesztelenebbül tudok kommunikálni angolul. Nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a projektben.
Rec-Irsai Zsófia
a Váci madách Imre Gimnázium tanulója