Sepsiszentgyörgy, Románia
2024. május 12-17.
Partneriskola: Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium
A Váci Madách Gimnázium 10 diákja (köztük egy felvidéki tanulónk) és 3 tanára, Dobó Katalin, Nemes Éva és Boda Mária e pályázat keretében részt vehetett egy Erasmus projektben május 2. hetében Erdélyben, Kovászna megyében. A cél az erdélyi kultúra minél mélyebb megismerése volt sokféle módon. Annál is inkább, hiszen az új irodalom érettségi témakörei között az erdélyi kultúra is hangsúlyos szerepet kapott.
2024. május 12-én, vasárnap vonattal indultunk a távoli Sepsiszentgyörgyre. A gyerekek nagy izgalommal készültek az utazásra, hiszen nem aludtak még vonaton. Szerencsére este 10-kor értünk a határra, ahol még van útlevélellenőrzés, így az éjszakai nyugalmunkat eztán semmi se zavarta meg.
Nem volt idegen a vendéglátó iskola sem, hiszen ismertük egy korábbi projektből több erdélyi segítőnket, tanárokat, ismerősök közé mentünk.
A Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium vendégeiként sok-sok érdekes programban tanulhattak együtt váci és erdélyi gyerekek: Először három váci diák színvonalas PPT-n bemutatta a Madách Gimnázium sokszínű oktatási palettáját, lejátszva a Madách-dalt is. A projekt során sokféle közös tevékenységet valósítottunk meg.
Jártunk továbbá Tusnádon és Brassóban is. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal lettünk mindannyian gazdagabbak. Köszönjük mindazoknak, akik széppé és hasznossá tették számunkra ezt a néhány napot.
Álljon itt a résztvevő váci diákok beszámolója a projekt eseményeiről.
1.nap: 2024. május 13. hétfő (Kiss Fruzsina 9.C)
Útban Sepsiszentgyörgy felé azon gondolkoztunk, milyen lehet majd az első nap. Hamar ki is derült számunkra, és kezdetét vette a kaland.
A vonaton kaptunk reggelit. forró kakaót, kávét és süteményt, ez jólesett. Kb. 10 órakor futott be a vonatunk a sepsiszentgyörgyi állomásra. Busszal mentünk a belvárosba, ahol a művészeti iskolával szemben megtaláltuk fantasztikus szállásunkat, egy kis vendégházat. Kényelmes, saját fürdőszobás szobákban kaptunk szállást, konyha, étkező és közös helyiség rendelkezésre állt , mindenféle felszereléssel együtt. Az udvaron még cicák és kutya is volt.
Még délelőtt meglátogattuk az ottani Református Líceumot, ahol volt lehetőségünk betekintést kapni az ottani tanítási rendszerről. Ez az iskola azonos épületben van Erdély leghíresebb középiskolájával, a Székely Mikó Kollégiummal.
Az informatikateremben sok sepsiszentgyörgyi diák és Antal Annamária igazgatónő fogadott minket. Az iskolánk fiú tanulói egy rövid beszámolóval készültek az itthoni iskolai rendszerről és a Madách Gimnáziumról. Egy ppt-ben be is mutatták mindezt, még a Madách-dalunkat is lejátszottak, ami nagyon tetszett az erdélyieknek. Az iskola lelkészével is volt szerencsénk találkozni.
Ezután megismerkedtünk a diákokkal is. Mindenki nagyon kedves és nyitott volt. A beszélgetés mellé kaptunk inni- és ennivalót. Eztán következett a város megismerése rendhagyó módon. Az iskola tanulói elkísértek minket felderíteni a várost különféle feladatok segítségével. A kincskereső feladatokat Boda Mária tanárnő állította össze a csoportok számára. Mi két erdélyi fiúval és egy lánnyal dolgoztunk együtt, név szerint Abival, Szakival és Nimróddal. Nagyon hamar megtaláltuk velük a közös hangot. Feladataink közé tartozott ellátogatni a város különböző pontjaira, pl: szobrokhoz, emlékművekhez, postához stb. Fotókat kellett készítenünk a csoport tagjaival a képeken, felfedezi a város nevezetességeit. Minden csoport más-más utat járt be. A sepsiszentgyörgyi diákok sokat segítettek abban, hogy merre van a legközelebbi út, és hogy a legjobban tervezzük meg az útvonalat (nem mindig sikerült).
Ebédre egy közeli pizzázóba mentünk, ahol nagyon finom volt az étel. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat, ami gyönyörű volt. Délután még sétálhattunk a tiszta és csodaszép belvárosban, majd vacsora következett a szállásunkon.
A nap lezárásaként összegyűltünk az étkezőben. Közösen megvacsoráztunk, és megbeszéltük a nap történéseit, az elvégzett feladatok eredményeit ismertettük. Tényleg más-más élményeket szereztek a csoportok, de mindenki nagyon jól megismerte a várost és az Olt folyót. Beszámoló közben jókat nevettünk. Nagyon jó volt a hangulat egész nap, este is.
A kérdés, hogy milyen volt az első napunk?
Fantasztikus élmény volt számunkra, bármikor megismételnénk.
2.nap: 2024. május 14. kedd (Filep Anikó)
A sepsiszentgyörgyi utunk második napján ismét ellátogattunk a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumba. Az érkezést követően a helyi diákok egy csoportját kaptuk segítségül, hogy az aznapi feladatokat is végre tudjuk hajtani, és hogy minél mélyebb betekintést nyerjünk a város történelmébe és kulturális örökségébe.
Ezt követően csoportokba rendeződtünk, és különböző feladatlapokat kaptunk, amelyek nagy része Sepsiszentgyörgy névadójával, Sárkányölő Szent György életével és történeteivel, valamint a város múltjával, hagyományaival foglalkozott. A csoportok különböző témákat kaptak, amelyek közé tartozott a város történelme, kulturális öröksége, népi hagyományai. Egyes diákok prezentációt készítettek Sepsiszentgyörgyről, bemutatva a város történelmét, nevezetességeit és kulturális értékeit. Valamint egy kisebb csoport elkészítette a projekt logóját, rajta Szent György és Madách Imre. Az előbbi a városé, az utóbbi váci iskolánk névadója.
A projektfeladatok után megebédeltünk és kaptunk egy kis szabadidőt, hogy azt kezdhessünk magunkkal, amihez csak kedvünk tartja. Így több dolgot is felfedezhettünk, például a könyvtárat, egy cukrászdát, esetleg a helyi könyvesboltot.
Délután vonattal Tusnádfürdőre látogattunk. Vonattal mentünk a kb. 20 percre lévő fürdővárosba. Bár azt hallottuk, sok ott a medve, azért nekivágtunk a kalandos útnak. Megtudtuk, hogy a városkának nagyon kevés, mindössze 800-900 állandó lakosa van, mégis város. Ez egy ügyes polgármester lobbijának köszönhető (más volt az adózási rendszer, mint a falvaké). Bár sok felirat figyelmeztetett a városka utcáin, hogy medveveszély, de eggyel se találkoztunk. A környék festői volt: Vulkanikus hegyek vették körül a várost, mindenütt fenyőerdő, és itt is találkozhattunk a sebes folyású Olt folyóval.
Együtt elsétáltunk a Tusványos feliratú táborig, majd a fürdő felé vettük utunkat, ahol egy 3 órás fantasztikus fürdőzés vette kezdetét. Habpartit is rendeztünk, közben jobbnál jobb zenék szóltak a hangszórókból. Mindenki szuperül érezte magát. Alig akartunk hazajönni, de sajnos indult a vonatunk.
A nap végén a visszatértünk Sepsiszentgyörgyre a szállásunkra. A szálláson összegyűltünk, hogy megosszuk egymással aznap szerzett tapasztalatainkat és élményeinket. Minden csoport bemutatta az általuk végzett kutatómunka feladatait és megoldásait, így mindenki gazdagabb és műveltebb lett egy-két helyi nevezetességgel, legendával kapcsolatban. Az iskolában való közös feladatmegoldás segített abban, hogy közelebb hozzon minket a városhoz, és építse a kapcsolatot a helyi iskola diákjaival.
3.nap: 2024. május 15. szerda (Holics Bianka, 10.A)
A szerdai napon Brassóba készültünk. Az Áprily Lajos Gimnázium diákjaival már volt egy projektje az iskolánknak a tanárok elmondása alapján. Tudtuk, hogy a brassóiaknak nagyon régi és nagyon jó néptáncegyüttesük van. Így arra gondoltunk, meglátogatjuk őket.
Reggel korán keltünk, és reggeli után elindultunk Brassóba.
Vonattal mentünk, ami körülbelül tizenöt, húsz percet vett igénybe. A városba érve busszal folytattuk az utunkat a városközpont felé. Nagy meglepetésünkre a buszon egy hölgy magyarul szólt hozzánk. Többször tapasztaltuk, hogy magyarul sokan beszélnek. Az emberek nagyon segítőkészek voltak mindenütt, a magyarul nem beszélő románok is.
Miután megérkeztünk a központi buszmegállóba, a belvárosban mindannyian elmehettünk felfedezni a várost és esetleg vásárolni. Néhány perc sétával sokféle látnivalót érhettünk el (pl. a csodálatos főtér a városházával, a Fekete templom, a sétálóutca, a várfalak, a sétálóutcában sokféle bolt elérhető volt, legyen szó ruhaboltról vagy akár kereszteket és imakönyveket árusító üzletekről.
A belváros önálló felfedezése után ebédelni mentünk egy kise étterembe. Az ebéd finom volt, mint itt mindig.
Délután ellátogattunk egy középiskolába, ahol ismét magyar diákokkal találkoztunk, mint az előző napokban is. Korán érkeztünk, ezért helyet foglaltunk a tornateremben, ahol éppen egy testnevelés óra zajlott. Nem sokkal később megérkeztek azok a diákok, akiknek a néptáncpróbáját látogattuk meg. Sólyom Tamás tanár úr elmondta: A Búzavirág táncegyüttes 75 éves múltra tekint vissza, és az együttesnek óriási szerepe van Brassó és általában az erdélyi magyarság kulturális életében. Mesélt a fellépésekről, a néptáncfesztiválokról, és hogy az Áprily Lajos Gimnáziumban milyen sokan tagjai ennek a néptáncegyüttesnek. Erről mi is meggyőződtünk. Vagy 40 pár brassói diák jött el a próbára, 9.-es és 11.-es diákok.
Mi, váciak is kipróbálhattuk a közös táncot a profikkal. Sólyom Tamás tanár úr érthetően, lépésről lépésre mutatta be a mozdulatokat, így könnyedén bekapcsolódhattunk. Mindenki örömmel részt vett a táncban, mi, váci diákok és a tanáraink is több moldvai néptáncot tanultak erdélyi barátainktól Sólyom Tamás brassói tánctanár úr vezetésével. A néptáncos diákok is örömmel segítettek nekünk. Volt több lány, akik szoknyát is húztak, hogy így gyakorolják a szeptemberi fellépésre a táncaikat.
Ezután megtekintettük az ottani diákok előadását. Mivel ők páratlanul voltak, a mi iskolánkból is részt vett egy diák a próbán, ahol a lépések már nehezebbek voltak.
Öröm volt egy ilyen befogadó közösségben lenni. Megható volt látni, milyen szenvedéllyel és odafigyeléssel táncoltak. Hihetetlen, hogy milyen szorgalommal őrzik saját népi kultúrájukat a kisebbségi lét ellenére is. A projekt során szerzett tapasztalatok hatására új perspektívával tekintek a Romániában, Erdélyben élő magyarokra.
A látogatás után buszra szálltunk (csak rossz irányban), így egy ingyen buszos városnézést is kaptunk egy körjárat jóvoltából. Ez a spontán program is nagyon tetszett mindannyiunknak.
Fáradtan, de sok-sok élménnyel térünk „haza” Sepsiszentgyörgyre.
4.nap: 2024. május 16. csütörtök (Szatankó Réka-Takács Zsófia))
Reggel korán felkeltünk és összepakoltuk a bőröndöket, hiszen ez volt az utolsó napunk Sepsiszentgyörgyön. Mivel csak késő délután ment a vonatunk, maradt még program a mai napra is. A csomagjainkat szerencsére még otthagyhattuk a szállásunkon.
Körülbelül 8-ra mentünk a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium épületének könyvtárába, ahol ismét csapatokra osztódtunk. Mindhárom csapat kapott egy-egy Tamási Áron novellát, amit dramatizálnunk kellett. A mi csapatunk az "Ördögváltozás Csíkban"-t kapta. Elolvastuk a novellát, és felosztottuk a szerepeket. (Én voltam benne az ördög). Miután összeolvastuk, kihúztunk belőle pár részt, hogy ne legyen olyan hosszú.
Végezetül egy Kahoot tesztet kellett kitöltenünk, amelyben a megszerzett ismereteinket elevenítettük föl, illetve a városhoz kötődő híres emberekre is rákérdezett néhány kérdés, így az iskola egykori tanulóira, Kiss Manyi színésznőre vagy Dancs Annamari színész-énekesre, aki a budapesti Operettszínház művésze, illetve iskolánk sepsiszentgyörgyi tanárára is. Az utolsó kérdésre: Hogy éreztétek magatokat, mindenki azt a választ jelölte be: Szuper volt. Mikor jövünk megint? És ez így is van.
A feladatok és a Kahoot teszt elvégzése után a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatónőjével elsétáltunk az elemi iskolához, ahol megnézhettük az épületet, az újonnan felavatott sportpályát (tavaly a magyar köztársasági elnök avatta fel) és hogy hogyan tanulnak a kicsik. Az igazgatónő elmondta: Szeptembertől eggyel több elsős osztályt fognak indítani, annyira népszerű az iskolájuk, ahol minden gyerek magyarul tanul.
Az általános iskola épülete különleges, mert Kós Károly erdélyi építész tervezte, aki többek közt a budapesti állatkertben látható épületek tervét és a zebegényi templomot is készítette. Nagyon örültek nekünk a kicsik, és kedvesen fogadtak. Még egy focimeccsre is kihívtak minket. Nagyon aranyosak voltak, nem is akartak órára menni, mikor becsengettek. Aztán újabb és újabb osztályok kérték, hogy játsszunk velük.
Utána elsétáltunk a város közepén található parkba, ahol előadtuk csapatonként az átdolgozott novellákat. Bár sok mindent kihúztunk belőlük, így is elég hosszúra sikerültek. Ezeket fel is vettük videóra. Ezután a főtéren egy hamburgerezőben ebédeltünk. Ebéd után volt egy kis szabad program. Mi sétálgattunk a városban. Utána 3-kor felültünk a városnéző kisvonatra, amivel mentünk egy kört a városban, újabb részeket felfedezve. Ezután volt még egy kis szabad program. 5 körül visszamentünk a szállásra, és összeszedtük a bőröndjeinket. Aztán kimentünk busszal a vasútállomásra, és felszálltunk a hazafelé menő vonatra. Közel 14 óra zakatolás várt ránk, mire elértünk a Keleti pályaudvarra. Útközben volt bőségesen idő mindenre: pihenésre, szórakozásra egyaránt. A hazaút felemásan telt, hiszen örültünk, hogy újra láthatjuk a családunkat, ismerőseinket, azonban már akkor gondoltunk újonnan szerzett erdélyi barátainkra, akik felejthetetlenné tették számunkra ezt az utazást, projektet.
Mindannyian nagyon-nagyon jóléreztük magunkat.
