​​

Az irodalomtanítás során gyakran merülnek fel kulturális, történelmi és még természeti örökséget érintő kérdések is. Szerettem volna ezen a téren új impulzusokat szerezni. Számomra még ismeretlen terület volt Szlovénia, ezért esett a választásom a Koperben induló képzésre. Koper, a rövidke szlovén Adria legnagyobb városa, legfontosabb kikötője, a régió kereskedelmi és gazdasági központja, nem kifejezetten üdülőváros, igazi strandja sincs, mégis megér egy kirándulást, sok középkori műemléke, autentikus mediterrán városi hangulata teszi igazán vonzóvá az utazók számára. A képzés ennek a régiónak kulturális-történelmi és természeti örökségét hivatott megismertetni a jelentkezőkkel. Azt a fő szempontot tartottuk szem előtt, hogy az itt látottakat és tapasztaltakat hogyan tudjuk bevinni az óráinkra.

 

A tanulnivalókat és a végső eredményeinket a fogadó intézmény Moodle rendszerében  tároltuk. így a digitális kompetenciáink is fejlődtek. Munkanyelvünk az angol volt, nyelvi kompetenciámban is fejlődést érhettem el ezáltal. A képző intézmény leírása módszertani ismereteket is ígért. Ugyanakkor korábbi tapasztalataimat is szerettem volna megosztani a képzési csoport tagjaival, ezzel pedig a kommunikációs kompetenciáimat is igyekeztem fejleszteni. Végezetül pedig rekreáció és a szabadidő aktív eltöltése is kilátásban volt, hiszen túrák, múzeumok, nagy városnéző séták szerepeltek a programban.

 

Koper városát egy vezetett városnéző túra alatt ismerhettük meg, többek között a Tito teret, a 15. században épült Praetorianus palotát, a Nagyboldogasszony- székesegyházat, a Loggia-palotát, a Muda-kaput, a kézművesek negyedét, a Da Ponte szökőkutat, a Carpaccio teret és -házat, a Tavernát, a piacteret, a Santa Giustina oszlopot, Szent Miklós -templomot. Később a Ferences Kolostorban is jártunk, ahol egyébként a szállásunk is volt. Aztán a központi könyvtárban betekintést nyertünk a régi könyvek titkaiba is. Érdekessége, hogy magyar vonatkozása is volt a bemutatott könyvek egyikének. Ez különösen fontos a számomra, mert azon humanista kötetét vehettük szemügyre, aki elsők között hozta be a reneszánsz és humanista szemléletet Magyarországra Mátyás király megbízásából. A Szlovéniai Etnográfiai Múzeumot Ljubljanában láttuk, sok nép történelmének tárgyi örökségét vettük szemügyre közelebbről is.

 

A környéken is látogatást tettünk, ezek voltak: Sečovlje Salina Nature Park, ahol a sólepárlás hagyományos technikáját ismertük meg, valamint az ott lévő természeti kincsek fontosságáról is szó esett. Voltunk a CŠOD Centre for School and Outdoor Education elnevezésű központban, ahol szabadidős tevékenységekről volt szó, ami hasonlatos a magyar erdei iskola elnevezésű programhoz. Látogatást tettünk a trieszti Halászati Múzeumban, ennek a vidéknek egy igen fontos hagyományos tevékenységével ismerkedtünk meg, a halászat mellett a hajózásról és búvárkodásról is szó esett. A Skocjan Nemzeti Park barlangrendszerében tett látogatásunk felért egy erőnléti edzéssel, sok kilométert tettünk meg hegynek fel, miközben szó esett a karsztosodásról, a cseppkőképződésről, és hangsúlyossá vált ennek a csodálatos természeti kincsnek a megőrzése.​

 

Ezek a programok elsősorban a természeti kincsek fontosságára kívánták felhívni a figyelmet. A természet ábrázolása az irodalomban is fontos téma. Egy-egy ilyen alkotás elemzésekor igyekszem rávilágítani a gyerekeknek az ember és a természet kapcsolatára, illetve arra, hogy egy adott nép természeti környezete milyen meghatározó a művészetében is.

 

Nagyon sokrétű és gazdag volt az a kulturális és természeti örökség, amiről ilyen módon tudomást szereztem. Ahogy a képző intézmény is hangsúlyozta, fontos, hogy testközelből, adott esetben akár megérintve megtapasztalhattam mindezt, és ezt az élményközpontú információszerzést magam is megélhettem.​​​​

​

Angol nyelvismeretem és kommunikációs készségem egyaránt fejlődött, a túrák során minden információt angolulkaptam, továbbá több problémát is a csoporttársaimmal kellett megoldanom. Az egyik esetben például az osztrák csoporttársam rosszul lett, pánik lett úrrá rajta a barlangban. A karomat fogva tudott csak kijönni a felszínre. Igyekeztem őt nyugtatni az út során, a nyelvi nehézségeket le kellett tudni győzni.

​

Záró feladatként Kahoot-ot készítettünk az átélt élmények és megszerzett ismeretek összefoglalására. A Kahoot nem volt teljesen ismeretlen a számomra, de a képfeltöltés részét a telefonomról kellett megoldanom, és ilyet korábban még nem csináltam. Majd a csoportnak levezényeltem a játékot, ami a komfortzónámból való kilépést és kommunikációs kompetenciák használatát jelentette a számomra. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Kahoot-ban nem csak tárgyi ismeret, de közös élményekre és személyekre való utalás is történt, ami nagyon tetszett a csoporttagoknak és látták, hogy teljes odafigyeléssel, a másikhoz való odafordulással voltunk jelen a tanfolyam során. Mindez a multikulturális élmény megéléséhez is teret adott, amit a saját országomban nem igazán van lehetőségem megélni. Csoporttársaim és tanáraim közül volt, aki Ciprusról, Horvátországból, Ausztriából, Spanyolországból származott. Szakmánkat tekintve általános iskolai és gimnáziumi tanárok, könyvtárosok, múzeumi dolgozó is voltak köztünk.

​

Végezetül azt gondolom, hogy a megszerzett új ismereteket mindenképpen fogom tudni használni az irodalomtanítás során, például művészettörténet részeként fogok tudni beszélni a velencei gótikus stílusról, aminek ékes példáját magam is láthattam Koperben. Ha a szentekről tanulunk, akkor Szent Miklósról már azt is el tudom mondani, hogy a tengerészek védőszentje is, felhívva arra a figyelmet, hogy egy tengerhez kötődő területen milyen tényezők válnak hangsúlyossá. A városnéző túrák során, Koperben, Ljubljanában és a Trieszt melletti Santa Crocében egyaránt a szimbólumok használatára hívták fel a figyelmet, Koperben az oroszlánra, ami a katonai erőre, hatalomra és velenceiek egykori jelenétére utal, Ljubljanában és Santa Crocéban pedig a házakon lévő virágmotívum amulettként szolgál. Az irodalom tele van szimbólumhasználattal, így ezt az információt biztos fel tudom használni egy gyűjtőfeladat részeként az órán. A koperi könyvtárban pedig egy olyan szerző kötetét vehettem a kezembe, aki a reneszánszot hozta be elsőként Magyarországra, így az ismertebb nevek mellett már biztosan fogok róla is beszélni, aki nem más, mint Pier Paolo Vergerio. Az itt készült fotókat meg fogom osztani a diákjaimmal, remélve, hogy érdekesebb lesz számukra valaki olyan beszámolója, aki testközelből láthatta ezeket a tárgyi és kulturális relikviákat. A Kahoot-ot némi átalakítás után az iskolai Erasmus-napon tudjuk felhasználni, mivel a diákjaink számára mindig szoktunk vetélkedőt rendezni, ahol egyrészt új ismereteket szereznek, másrészt pedig felhívjuk a figyelmüket az európai értékekre és az élményszerzés és tanulás jelentőségére. Igyekszünk számukra jó példával szolgálni. A módszertani ismeretek közül a két könyvtáros kolléga prezentációját emelném ki. Ők irodalmi rendezvényt szerveznek, két külön könyvtárból, illetve városból érkeztek, de találtak olyan közös pontokat, szerzőket, akik e két helyet összekötik. Magyar szakosként el tudom képzelni, hogy felvegyük a kapcsolatot olyan társiskolával, olyan hellyel, amivel vannak közös pontjaink kultúrában, irodalomban, és erre egy kulturális találkozót is építhetnénk valamelyik jeles napunkhoz kapcsolva (magyar nyelv napja, költészet napja, magyar próza és széppróza, vagy akár a magyar dráma napja).

 

Összességében elmondhatom, hogy tartalmas és sokoldalú képzésben vehettem részt.

​

​