DOBÓ KATALIN
Belfast, Észak-Írország
2019. július 20-28.
Course for European educators – Focus on Ireland
Szervező: InterEducation, Dublin
Belfastról az embernek sok jó nem jut eszébe, leginkább robbantgatások, zűrzavar, az IRA, esetleg még Szent Patrik neve ugrik be.
Pont ez volt, amiért az észak-ír fővárost választottam úticélomul. Angol nyelvtanárként szerettem volna megérteni a brit korona alá tartozó kis ország történelmét, viszonyát a köztársaságként működő Írországgal, kapcsolatát Angliával, hozzáállásukat a napi politikához.
Kurzusom nagy részét a történelemi helyzetek különböző nézőpontokból való áttekintése tette ki, a tanulmányi célú kirándulások is ezt támasztották alá. 20 órában módszertani továbbképzésben volt részünk, leginkább az órai munkát érdekesebbé, a nyelvtant fogyaszthatóbbá tevő rövid, de frappáns gyakorlatokat próbáltunk ki mi magunk is, állíthatom élvezettel és sok mókával, kacagással.
Bár Belfast nem tartozik az Erasmus+ pályázatain résztvevő, többnyire pedagógusok top 10 célállomásába, idén sikerült várakozáson felüli létszámot bevonzania: 4 francia, 3 olasz, 4 magyar, 1 cseh, 2 német, 1 osztrák, 1 litván, 1 finn és 2 bolgár angoltanár jelentkezett ide. Valószínűleg mindenki kalandvágyból, hiszen például az olaszok majd megfagytak az extrém éghajlati viszonyokban: a dél-olaszországi 40 fokhoz képest itt az átlaghőmérséklet 14 fok volt, este 10-kor pedig még javában világos van, ami a teljesen kimozdít az életritmusunkból. Ez a „magas” létszám három csoportot tett ki, voltak, akik 2 hetes kurzuson vettek részt, és voltak általános iskolai tanárok is. Az órákon elsajátított jó gyakorlatokat, melyeket bármely nyelvi órán használni lehet, az előre megtervezett disszeminációs események során fogom felfedni, itt inkább élményeimet, benyomásaimat szeretném megosztani veletek.
Első blikkre Belfast olyan, mint Dublin csak kicsiben, míg Dublin olyan, mint egy angol kisváros. Mindenhol az angol befolyás érezhető, az építészetben, a baloldali közlekedésben, a parkokban, az ételekben, a viselkedéskultúrában. Itt az átlagember nyugodt, életvidám, udvarias, a „sorry” az első levegővétellel beléjük ivódik. Szeretnek jótékonykodni, zenélni, táncolni, sörözni és bár a pubok is a hajdani fénykorból valók, mikor Belfast fontos hajózási és kereskedelmi központ volt, ma inkább romkocsmákra hasonlítanak, a „spirit” az utánozhatatlan. A nyelv angol, a zene és tánc ír. Sok a fiatal, még több a fiatalon gyereket vállaló, a drog, hajléktalanság, jelen van, ami rémísztő, hogy szintén a 20 körüli fiatalok érintettek.
Botanikuskert, Belfast
Belfast, Városháza
Seamus Heaney - irodalmi Nobel díjas
Ugyanez a kuszaság uralkodik az életükben évszázadok óta. Protestánsok, katolikusok, lojalisták és köztársaságpártiak, követhetetlen, szerintem nekik is. Az átlag értelmiségi nem foglalkozik a politikával, csömörük van. Az optimistábbak bíznak a felnövekvő nemzedékben. A kevésbé iskolázottak ragaszkodnak a külső szemlélő számára teljesen érthetetlenül a régmúltba gyökerező (rög)eszméikhez, melyeket nem feltétlen a család, inkább a közösség formál. A katolikus és protestáns közösségeket a külső városrészekben „peace wall”-ok választják el, melyeknek a legkevesebb közük pont a békéhez van. A kapukat este 6-kor zárják, mindennaposak az atrocitások, úgy tűnik a feszültségre szükségük van, a környékre előszeretettel költöznek azok, akiknek forr a vére.
Egyébként profi módon szervezett taxis kiruccanásokon lehet megszemlélni a falakra festett és hősként ünnepelt IRA terroristák és protestáns félkatonai szervezetek vezetőit, tagjait. Így utólag már érthető, miért morgott a katolikus oldalon a tulaj, mikor leparkolt taxink a háza előtt, és miért készített elő filctollat a túloldalon a sofőr, mondván szignózzuk a falat. Majd büszkén mutogatta saját kisiskolás fiát a Bonfire esti máglya tetején lencsevégre kapva júliusban. (Az ellenmáglya nem sokat váratott magára: New Lodge, augusztus.)
Nem csoda, hogy a köznép a maga feje után megy és csinál, amit gondol: Észak-Írországban két és fél éve nincs országgyűlés, a parlamentet csak a turisták látogatják, a felekezeti hatalommegosztáson alapuló önkormányzatiság nem működik, ha nem egymást szavazzák le, akkor azt megteszi London.
Parlament, Stormont
Maga Belfast belvárosa családias hangulatú, pár nap elmúltával úgy éreztük, mintha a fél várost ismernénk: ugyanazokkal az arcokkal futottunk össze a buszon, az utcán, a boltokban.
Aki izgalmas, helyre vágyik és érdeklődik a történelem iránt, látogasson el ide! Sajnos a tenger nekünk is kimaradt, szóval mehetünk együtt!
