SAJGÓ EMESE
France-Langue Biarritz, Franciaország
2019. augusztus 12-23.
Módszertani továbbképzés franciatanárok részére
A továbbképzés a tanári módszertani eszköztáram bővítésén és megújításán kívül azért volt vonzó számomra, mert két, francia nyelvi környezetben töltött hét az aktív nyelvtudásom felelevenítését is jelenti.
A tanári továbbképzésre több mint húszan jelentkeztünk, ezért két csoportban dolgoztunk. Két hétig spanyol, olasz, német, osztrák és egy magyar kollégával osztottuk meg ötleteinket, problémáinkat és tapasztalatainkat egymással a hatékony és sikeres, 21. századi nyelvoktatásról.
Tanárnőnk, Laurence ránk szabott programmal irányított minket, elsősorban a franciaórák dinamikus szervezésével, a csoportokat aktivizáló feladatokkal, játékos ötletekkel gazdagodtunk az óráin.
Az ismerkedés és a közös célok megfogalmazása után a francia nyelvtan tanításának hatékony és változatos lehetőségeit jártuk körbe közösen, majd a szóbeli kifejezés tanításának, gyakorlásának eszközeivel foglalkoztunk, utána a játékos feladatok pedagógiai felhasználását vettük sorra, néhány játékot kipróbáltunk, már akkor gondoltam, hogy a diákjainkat is magukkal fogják ragadni ezek a tevékenységek, mi nagyon jól szórakoztunk. Azóta, az első tanítási héten már meg is bizonyosodtam erről, a játék plusz motivációt és lendületet adott az új tanév első óráihoz.
Az írásbeli szövegértés és szövegalkotás volt az utolsó témakör a héten.
A második hét 26 tanóráját négy napba kellett sűríteni, mert az utolsó pillanatban derült ki, hogy a G7 csúcs miatt pénteken az egész várost lezárják, a közlekedés is megbénul majd, ezért az iskola sem nyit ki már azon a napon. Mivel nekünk is javasolták, hogy hagyjuk el a várost már csütörtökön, a hétvégi programokat mindenki átszervezte. Így töltöttem én is két napot Párizsban a tanfolyam végén, a lefoglalt repülőjáratomra várva.
De addig még a videók, filmek, a sajtó, a média, az autentikus szövegek tanórai felhasználásáról, pedagógiai lehetőségeiről beszélgettünk sokat, a francia dalok, regények, képek, könyvek, képregények, a színház és a dramatikus megjelenítés is előkerültek, mint a nyelvtanítás eszközei.
A konkrét tematikán kívül ezeknek a tanóráknak volt az eredménye az is, hogy internetes pedagógiai oldalak, gyűjtemények elérhetőségeit is megosztottuk egymással, hogy nyelvtanulóknak szóló folyóiratok címeit cseréltük ki, hogy nagyon sokat nevettünk és hogy valódi közösség alakult ki, akikkel egy közös csoportban azóta is megosztjuk a tapasztalatokat és cserélgetjük a bevált ötleteket.
A délutánok és a szabadnapok a francia és a baszk mindennapok és kultúra megismerésével teltek, Biarritz városának történetét,hogy hogyan lett egyszerű halászfaluból Napóleonnak köszönhetően az előkelők és gazdagok fürdő- és pihenőhelye, később pedig surf-központ, valamint az ezekhez kapcsolódó fontosabb helyszíneket együtt ismertük meg, az iskola által szervezett városnézés során. Később, kisebb csoportokban a környéket is felfedeztük, Bidart, Espelette, Saint-Jean-de-Luz, Saint Pée sur Nivelle és Bayonne is gyönyörű helyszíneket, meglepő kulturális kincsket, történeteket tartogattak. Nem tudtam eddig, hogy Franciaországban Espelette az a kis városka, ahol minden a paprikatermesztésre és -eladásra épül, a házfalakon szárított paprika a település védjegye, hogy Saint-Jean-de- Luz régi kalózváros, aminek templomában XIV. Lajos és Mária Terézia spanyol infánsnő esküvője tett pontot egy hosszú évekig tartó háborúskodás végére és hogy Bayonne székesegyháza gyönyörű, valamint hogy szinte minden ki van írva baszk nyelven is és itt található egy baszk múzeum is.
A helyi ételek ugyanannyira hozzátartoztak a mindennapokhoz, mint a francia nyelv, legjellegzetesebb a quiche volt, melynek baszk változatát is lehetett enni, valamint a gâteau basque, egy baszk sütemény, ami pudinggal vagy feketecseresznye-lekvárral (szintén helyi jellegzetesség) van töltve. A többi, tipikusan francia ételt nem is említem. Ehhez a témához kapcsolódik az iskolában töltött egyik utolsó napunk, amikor közösen ebédeltünk, mindenki hozzájárult valamivel a lakomához. Az iskola udvarán terítettünk meg, és ezt az étkezést is ugyanolyan jó hangulat jellemezte, mint a csoport egész, együtt töltött két hetét. A második héten már kevesebben voltunk, mert egy spanyol és két olasz kolléganőnek is haza kellett utaznia, de a levelezőcsoportban velük is tartjuk a kapcsolatot.
A nemzetközi franciatanári közösségben töltött két hét arra is jó volt, hogy megbeszéljük a szakmai kérdéseket, a nyelvtanítás helyzetét a különböző országokban, a heti óraszámokat, a csoportlétszámokat, a diákok motiváltságát, az iskolarendszereket, a közérzetünket. A diákok felé nagyon hasonló hozzáállása volt mindenkinek, ugyanazok az emberi helyzetek lelkesítettek vagy szomorítottak el, a nehézségek között is voltak azonosak, a körülményeket viszont érdekes volt összehasonlítani, nagyon sokfélék voltak, országtól, iskolatípustól és fenntartótól függően nagyon nagy eltérésekkel. Rengeteg élménnyel tértem haza, melyek nagy részét tudom hasznosítani a nyelvórákon, de a képzés jellegéből adódóan sok olyan dolgot is tanultam, amit magyartanárként is fel tudok használni, valamint amit a más tantárgyat tanító kollégáim is hasznosnak érezhetnek.