Farkas Laura
Finnország
Hosszútávú diákmobilitás
2024. április 6- május 18.
Az Erasmus+ hosszútávú mobilitási programba való jelentkezésem után, kijelölt célom volt egy fogadó intézmény keresése. Január végén hosszas keresgélés, több hívás, sikertelen e-mail után felvettük két finnországi intézménnyel a kapcsolatot, mentorom segítségével. Az egyik iskola Tamperében, a másik Ouluban helyezkedett el. Kései jelentkezésünk okán az oului intézmény nem tudott minket fogadni. Hosszas egyeztetések után, Tamperében kaptam helyet. Ugyanakkor Finnországban ritkák a kollégiumok, diákszállók, így befogadó családhoz kerültem, 43 napra, Kangasalában.
Tamperében a gimnázium, azaz a Tampereen klassillinen lukio, ahová jártam, a belvárosban helyezkedett el. Nagyjából 700 diák jár ebbe az iskolába, zömmel 16-18 évesek. Az épület megközelítése nem volt bonyolult, Kangasalától busszal egy órára, majd 10 perc sétára volt a buszmegállótól. És bár külső modernsége sokakat ámulatba ejthet, Tampere egyik legrégebbi iskolája.
A tanítás 08:15-kor kezdődött. Röviddel az első órák kezdete előtt, hosszú sorok szoktak kígyózni az ajtók előtt. Meglepően nem azért, mert finn szokásból ered a késés, hanem mert bemenni csak egy applikáció segítségével lehet, egyébként minden ajtó zárt. Nemcsak a főbejáratok zártak, az épületen belül minden ajtó csukásra magától záródik. Mikor ezt először láttam, hamarjában meg is kérdeztem, miért van ez. Azt mondták, biztonsági okok, de számukra is új a rendszer.
Az első napom az iskolában roppant izgalmasan telt, nagyon sok dolog lepett meg. Reggel viszont elsődleges célnak minősült a bérletem megvásárlása, a zökkenőmentes utazás érdekében. Ugyanakkor, szokás szerint 08:15-re be kellett érnünk az iskolába.
Előzetesen felvették velem a kapcsolatot a gimnáziumban lévő „nemzetközi mentorok”, akik az első napomon körbevezettek, sok-sok érdekességet mondva az iskoláról. Majd konzultáltam az iskolai tanácsadóval, akivel közösen össze tudtam állítani az órarendem. Finnországban, a középiskolákban nagy általánosságban a diákok maguknak állítják össze az órarendjüket, 75 perces órákkal. Ők döntik el, milyen tantárgyat, milyen évben, vagy a tanévben lévő 6 periódusból, melyikben szeretnék tanulni. A lényeg, hogy szükséges egy kötelező óraszám minden kijelölt tantárgyból, de ezen felül, ha valaki, pl. pszichológusként szeretne elhelyezkedni, magasabb óraszámban tanulhat pszichológiát. Az órarendem összeállítása nem volt nehéz, sok új, olyan tantárgy volt, amely itthon nincs (pl. szociológia, pszichológia, egészségtan, gazdaságtan stb.). Végül, tekintve, hogy a magyar iskolámból származó feladataimat is el kellett látnom, biológiát, kémiát, pszichológiát és angolt választottam.
Az első napom egy szombat volt Finnországban, április 6.
Hatalmas felüdülés volt a befogadó családomhoz érni, az anyuka, apuka és lányuk, Nessa rengeteget segített a beilleszkedésben, tanulásban.
Vasárnap már együtt töltöttük le az iskolához, tömegközlekedéshez szükséges applikációkat. Ez afféle bevett szokás, mindenhez van egy hasznos applikációjuk. Nessával közös iskolába jártam, együtt utaztunk.
S a konzultáció után már eszerint az órarend szerint folytattam a napom. Az első órámra való belépés nagy meglepetésként ért, az osztályteremben 32 diák ült és mind előtt laptop sorakozott.
A finn tanulók számára ingyen biztosítanak könyveket, füzeteket, internetes anyagokat, tollakat, ceruzákat, laptopokat, ebédet.
Az új periódus elején kapnak füzeteket, de természetesen bármikor lehet kérni, ha betelt az előző. Én is kaptam füzeteket és napi egyszeri ingyenes étkezést, egy ebédet.
A hét kimerítő volt, fárasztónak bizonyult az angol nyelv folyamatos használata, mellette a finn nyelv is. A tanórák – az angolon kívül – teljesen finnül folytak, így kezdetben nehezebb volt felvenni a fonalat, ám a tanárok és diákok nagy része segített az aktuális részek megértésében. Utam során nem találkoztam olyan emberrel, aki ne beszélt volna kicsit is angolul, de a finnek általánosan remekül beszélnek angolul (és természetesen svédül is, hiszen ez kötelező nyelv a számukra). Egy finn diák egyszerre 3 nyelvet tanul (angol, svéd és egy általa választott nyelv).
Az órák nagyon precízen folytak, sok csoportmunka volt, rengetegszer vontuk be az okoseszközöket, órán tanultunk, gyakoroltunk, kísérleteztünk. Véleményem szerint, a tanóra elegendő arra, hogy a diák ott megtanulja a kívánt anyagmennyiséget, legalábbis én így éreztem. Az információ mennyisége sosem volt megterhelően sok, nem adtak rengeteg házi feladatot, volt, hogy nem is adtak, de a diákok egyik óráról a másikra szinte maradéktalanul tudták az anyagokat. Sőt, roppant motiváltak voltak, jelentkező kéz mindig volt fenn. Úgy érzem, a problémamegoldó képességem erősödött, hiszen a finn oktatás nagy hangsúlyt fektet az önálló, kreatív gondolkodásra. A tanárok gyakran mutattak videókat, érdekes tanulmányokat, de volt, hogy a táblára írva jegyzeteltek. Gyakorlatiasabb a finn oktatás, mint itthon, ez kétségtelen, de az információ tudása ott más értékkel bír.
A finn oktatásban nagyobb hangsúlyt fektetnek a diákok egyéni igényeire, ami hatékonyabb tanulási folyamatokat eredményez. A jegyrendszerrel kapcsolatban is számos érdekes tapasztalatot szereztem A jegyek nem kapnak olyan központi szerepet, mint a magyar iskolákban. Sokszor szöveges értékelést kapnak, vagy személyes konzultációt tanáraikkal. A hangsúly inkább a diákok fejlődésének folyamatos követésén és a visszajelzéseken van. Kint létem során nem kaptam jegyeket, ám szöveges értkelésben engem is részesítettek.
Pénteken, az első hetem végén sajnos rá kell eszmélnem, hogy az angol órákon kívül, túlzottan sokat nem értek a tanórákból, így ismét meg kellett látogatnom az iskolai tanácsadót, hogy megváltoztassam az órarendem. Csak angol és spanyol órákra cseréltem az biológiát, kémiát és pszichológiát. Úgy érzem, angol- és spanyoltudásom rengeteget fejlődött ennek hatására. A többi hetem zavartalanul folyt, sok diákkal ismerkedtem meg, sokakkal beszéltem.
Mint említettem, 43 napot egy befogadó családnál töltöttem. A mobilitás alatt számos érdekes és tanulságos tevékenységet végeztem el. Meglátogattam Helsinki nevezetességeit és Tallinn kulturális látnivalóit is. Számos kulturális tevékenységet is kipróbáltunk. Például, részt vettünk helyi fesztiválokon. Esténként gyakran közösen főztünk, ami remek alkalmat adott arra, hogy még jobban megismerjük egymást és más nemzetek konyháját is. Iskola után többnyire házit írtam, majd estig a befogadó családdal beszélgettem. Voltak olyan napok is, amikor társasjátékoztunk, vagy látogattunk kiállításokra, kilátókba és múzeumokba. Ezek az alkalmak még inkább gazdagították a tartózkodásom élményeit és tanulási tapasztalatait.
Összességében ez a mobilitási program rendkívül gazdagító és fejlődést hozó élmény volt számomra.
Farkas Laura
a Váci Madách Imre Gimnázium tanulója
Nagyon tartalmas, élményekben gazdag másfél hónapot töltöttünk ebben a gyönyörű országban és ha alkalmam nyílik rá, mindenféleképpen szeretnék ide újra ellátogatni.