Molnár Rita

 

Otranto, Olaszország

2023. június 26 - július 07.

​

Irodalmi kurzus 

Kurzusszervező: Porta d oriente Otranto 

​

Egy kéthetes kurzuson vettem részt Olaszországban, Otranto városában.

Az irodalom- és művelődéstörténeti kurzus különböző korszakok, irányzatok, műfajok és szerzők mentén szegmentálódtak, és specifikusan olasz irodalomelméleti ismeretekkel egészültek ki.

Az olasz kortást irodalommal foglalkoztunk elsősorban. Identitás, történelmi események, történelmi traumák, a történelmi emlékeket dolgoztunk fel. 

​

​

Luciano De Crescenzo: Cosí parló Bellavista

Köteteiben a filozófiai témákat humorral fűszerezve kötötte össze az olasz, azon belül is a nápolyi életérzéssel és mentalitással.

Nápolyban Bellavista professzor nyugdíjas, szenvedélyesen rajong az ókori görög filozófiáért és gondolkodásért. Fényűző lakásában minden nap életleckéket ad a szegényeknek (barátainak), akiket elkápráztat nagy tudásával. Egy napon azonban a Bellavista épületének csendes életét megzavarja egy milánói menedzser érkezése, mivel Nápoly és Milánó között éles a kontraszt, a nápolyiak hozzászoktak a nyugodt élethez, amely mindig az "élvezet és halogatás filozófiáján" alapul, míg az észak-olaszok nagyon szigorúak és pontosak.

​

​

​

Erri de Luca

Erri de Luca 1950-ben született Nápolyban, a középiskola után gyári munkásként helyezkedett el, de volt sofőr és kőműves is, élt Franciaországban és Afrikában, és segélykonvojokkal megjárta Jugoszláviát a délszláv háború idején.

Az író, aki számtalan nyelven, köztük héberül is beszél és olvas, meglehetős jártassággal bír a szentírási szövegekben. Ez a jártasság látszik több regényében: ha pusztán a hitelesség szempontjából közelítünk, laikusként is feltűnhet, hogy a szerző ismeri az evangéliumi történet idején érvényben lévő közösségi szokásokat, és talán még az akkor élők gondolkodásmódját is.

​

Az Anyának nevében kötetben, amely öt „stanzából” áll, Erri De Luca, Mária történetét írta meg az angyali üdvözlettől egészen addig, amíg a betlehemi istállóban világra jön fia, Jézus. Nincs szó a bibliai történet „újraírásáról”, sokkal inkább a nagy történet egy olyan aspektusáról, amelyet a szentírási szöveg nem bont ki: arról, hogy Mária miként éli meg a történteket.

rri de Luca Máriája leginkább a gótikus vagy a reneszánsz Madonna-képekkel rokon, olyasvalaki, aki magától értetődő természetességgel fogadja az angyalt és a gyermekáldást, annak ellenére is, hogy ezáltal szembekerül közössége normáival.

 

Montedidio: 

Nápoly egyik kerületében, a magasabban fekvő Montedidio kerületben Erri De Luca egy intenzív és lebilincselő történetet ír le. Egy fiú története, aki önmagát meséli el, és egy ajándékba kapott kis füzetben feljegyzi életét. Minden nap készen áll arra, hogy egy különleges helyszínen, Nápoly sikátorai között átélje az élet különös pillanatait. A főszereplő utazása, aki férfivá válik; felfedezi a munka fáradtságát, a szerelmet és a sors kegyetlen arcát.

​

Il ​peso della farfalla:

Szépséges ​természeti környezetben, több ezer méteres hegyek között bontakozik ki előttünk két különleges lény élete. Az öntörvényű zerge és a magányos vadász sorsa összekapcsolódik: a két párhuzamos életutat szépséges természeti képek kísérik. A vadász pontosan megfogalmazott, egyszerű, tiszta gondolatait az író költői prózában fejezi ki. A csendesen lüktető, ritmusos sorok segítségével az olvasó megérti a természet fenségességét, az élet törvényeit.

​

Mare nostro vers:

A Crotone-i hajótörés áldozataira Erri De Luca „Mare nostro” (2021) világi imáján keresztül emlékezünk, amely a Miatyánk modern újra értelmezésével. Csukott szemmel és összekulcsolt kézzel szavalni, nem Istenhez, hanem a lelkiismeretünkhöz fordulva. Mare nostra, világi ima minden migránsért, aki a tengeren halt meg; vers, amely nem tud megmenteni, csak a hallgatás és a visszaemlékezés fátylát terjeszti, a fájdalom állatias, kimondhatatlan szörnyűsége mögött is megbúvó emberségre emlékeztet.

A verset megzenésítették Francesco De Gregorio énekli „A vízen keresztül” a lampedusai migránsok drámáját meséli el…A dal fokozatosan nőtt, kiszélesedett egy dallá, amely nemcsak a szigetre érkezők drámáját meséli el, hanem a mi vándorlásunkat, a lelkünk vándorlását is. Mindannyian bevándorlók vagyunk, mert a legjobbat keressük, a senki földjét. Lampedusa tehát a remény földje, az üdvösség szimbóluma, míg a tenger egyben az élet forrása, de egyben leküzdendő akadály is.

​

​

Maria Corti: L’ Ora di tutti

A L’ora di tutti Maria Corti 1962-ben megjelent regénye.

Ez egy olyan regény, amely méltán tekinthető történelminek, mivel beszámol Otranto városának 1480-as törökök általi ostromáról Salentoban, Otranto városában játszódik, ahol a törökök 800 embert lefejeznek. A valóságban azonban egy kitalált történelmi eseményről mesél, ahol Corti, Salento nagy szerelmese hangot ad e tragikus történet néhány főszereplőjének. A történetet valójában öt különböző szereplő meséli el, akik mindegyike saját személyes tapasztalatából meséli el a történetet, elbeszélve Otrantót és területét, az ostromot, a háborút és végül az újjászületést. Elsőként Colangelo halász szólal meg, aki a városfalakon találja magát, hogy megvédje a várost, és pontosan ott fog meghalni, miután mindazon halászok és földművesek szimbólumává válik, akik hirtelen katonákká váltak. A második szereplő Zurlo kapitány, Otranto kormányzója, akinek az a feladata, hogy vezesse egy olyan város védelmét, amely nem tartozik hozzá, és amelyért meg fog halni. A harmadik szereplő egy nő, az egyetlen, aki elmondja az igazat. Idrusa, egy fiatal otrantói özvegy, akire a város összes többi asszonya bizalmatlanul néze, mert bátor és nyugtalan, a törökök karmai között hal meg. Nachiriának, aki szintén halász, sikerül túlélnie a háborút, de falubeli társaival együtt lefejezték a Colle della Minerván. Az utolsó szereplő Aloise De Marco, aki egy újjászületett és örömteli Otrantóról mesél, ahol a nyolcszáz mártír emléke mindenki emlékezetében él.

​

​

Alessandro Baricco: Novecento

A Novecento Alessandro Baricco színházi monológja, amelyet 1994-ben adott ki Feltrinelli. A narrátor egy trombitás, akit a Virginian hajóra vettek fel, ahol találkozik a főszereplővel: Danny Boodman T.D. Lemon Novecento, zongoraművésszel. Őszinte és mély barátság született kettejük között. Novecentot a Virginian gőzhajó első osztályú fedélzetén hagyta édesanyja, egy fekete tengerész talál rá, aki fiaként nevelte. Nevelőapja halála után Novecento zongorázni kezdett, és soha nem hagyta abba. Novecento, a zenén keresztül éli meg a gőzhajó utasainak érzelmeit. Még egy világhírű zongorista, Jelly Roll Morton is kénytelen elismerni felsőbbrendűségét, miután kihívta Novecentót zongora párbajra. Egy napon Novecento úgy dönt elhagyja a hajót és földre szál, új életet kezd New Yorkban. Azonban nem tudja megtenni, képtelen leszállni a hajóról, amely biztonságot ad neki. Évekkel később a narrátor levelet kap, hogy a Virginian hajó használhatatlanná vált, el kell süllyeszteni, de Novecento nem hajlandó távozni róla. A trombitás megpróbálja meggyőzni Novecentót, hogy menjen le és éljen, de a zongorista hajthatatlan: szívesebben hal meg a hajón, egyetlen igazi világában, mintsem, hogy más életet keressen.

Giuseppe Tornatore "A zongorista legendája az óceánon" című filmje ebből a monológból származik.

​

​

Antonio Castrignanò

Az 1977-es születésű Antonio Castrignanò a salentói muzsikát, azaz az olasz csizma sarkának, Puglia déli régiójának zenéjét játssza, a pizzica vad, ritmikus transzától a szentimentális énekekig, de miközben a nyers energiákat és a tiszta érzelmeket társítja egymással, meg is újítja a régió hangzásvilágát. Antonio Castrignanò gyermekkora óta szűkebb hazája, a Salentói-félsziget zenéjét kutatja, játssza, frissíti fel. A hagyományokból indul ki, de nem ragad le azoknál, hanem meglepő hangszerpárosításokkal, a tradíció és az innováció keresztezésével hoz létre egyedit. Castrignano dalai révény ellátogattunk Galatina városába, ahol részt vehettünk a tarantizmus szertartáson. Tarantizmus egy hisztérikus görcsös jelenség, amely azokat érintette, akiket tarantula pók csípett meg. A hisztériához hasonló általános rossz közérzet, melynek „áldozatai” között főként parasztasszonyok voltak. A néphagyomány szerint a tarantizmus tüneteinek gyógyulásához az „áldozatot” a város főterén terápiás szertartásnak kellett alávetni, amely során egy ritmikai, zenével meg lehetett gyógyítani.

​

​

Artusi Pellegrino: La Scienza in cucina e l’Arte di mangiar bene

A főzés tudománya és az étkezés művészete (1891) az első kiadással járó kezdeti nehézségek és a hozzá be nem váltott remények után végül meghozta a várva várt népszerűséget az író számára. A könyvet immár több, mint száz éve nyomtatják és különböző nyelvekre lefordították.

Artusi szakácskönyvének jelentősége az egységes olasz konyha és az olasz gasztronómia szaknyelvének megteremtésében rejlik. Artusi gasztronómia iránti munkásságát és egyben a mű irodalomtörténeti jelentőségét 1970-ben Piero Camporesi ismerte el. Artusi zsenialitása mutatja, hogy szakácskönyve kiállta az idő próbáját, mely mind az ételek mind pedig ezek elkészítésének egyszerűségében rejlik. A kipróbált receptek mellett a mű egyszerű és családias nyelvezete garancia volt a szakácskönyv sikerére. A mű sikerén felbuzdulva egyesek teljesen, mások részletekben plagizálták. Artusi szakácskönyve az olasz háziasszonyok Bibliája, mely szinte minden olasz háztartásban fellelhető.

.